Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: A kassai jogakadémia sorsa az impériumváltás után (tanulmány)
Popély Gyula Ámde eltekintve attól, hogy a jogi oktatás terén nem kívánatos a teljes centralizáció, ami pedig a kassai jogakadémia megszüntetése folytán — különös figyelemmel a már megszüntetett eperjesi jogakadémiára is — a pozsonyi egyetem jogi fakultásán bekövetkeznék, mert eredményes jogi képzés csak decentralizáció és e réven szemináriumi oktatás mellett lehetséges és várható, egészen eltekintve ettől, a szlovenszkói ifjúságnak egyedül a pozsonyi fakultásra való utalása egyszerűen lehetetlenné tenné tekintélyes számú hallgatónak, hogy tanulmányait befejezhesse. Pozsonyt oly messze távolság választja el Kassától és nagy vidékétől, hogy nemcsak az ide-oda utazgatás, hanem a messze idegenben való tartózkodás a mai súlyos gazdasági és pénzügyi viszonyok közepette oly nagy költséggel járna, amelyet a joghallgató ifjúságnak alig 3-5%-ka bírna el. Ez pedig sok szegénysorsú ifjúra nézve egyenlő volna a választott pálya abbahagyásával, ami érthető módon nagy elégedetlenséget váltana ki a legszélesebb társadalmi rétegekben. Mindenesetre súlyos hiba és antiszociális dolog volna, ha a joghallgató ifjúság, amely a világháború kényszerhelyzete és hosszú tartama folytán oly sokat veszített, most megakadályoztatnék abban, hogy az új világrendben eddig végzett tanulmányainak megfelelő módon mielőbb elhelyezkedhessék, mert ellenkező esetben kalandos foglalkozásokba kényszerítve, a szellemi proletariátus számarányát csak növelné, és veszélyeztetné a konszolidáció munkáját.” A jogakadémia fenntartása — Rátvay dékán érvelése szerint — azonban „eminens köz- és államérdek is”. „Államérdek kiváltképpen Szlovenszkóra nézve az, hogy az átmeneti időben képzett magyar jogásznemzedék álljon rendelkezésre, mert mindaddig, míg a cseh-szlovák állam részére új magán-, büntető-, váltó- és kereskedelmi jogi, polgári és bűnvádi perrendtartási stb. kódex nem készül el, a territorialitás princípiuma alapján a magyar jogrendszer alkalmazása nem mellőzhető, aminthogy nem mellőzhető Csehországban sem például az osztrák polgári törvénykönyv, amelynek intenzív tanítása — heti 6 órában — helyet foglal jogakadémiánk tanrendjében is. Ilyen körülmények között a magyar jogi oktatás kérdése nem egészen közömbös kérdés a cseh-szlovák államra nézve sem, mert e nélkül az igazságszolgáltatás és közigazgatás terén a legnagyobb bizonytalanság uralkodnék, különösen ha figyelembe vesszük még azt is, hogy mindezzel szemben most már a cseh-szlovák állam törvényhozása is egy új jogforrást képez.” Rátvay dékán mindazonáltal tisztában lehetett azzal, hogy a csehszlovák államhatalom a Kassai Állami Jogakadémia tartós fennmaradását semmiképpen sem fogja engedélyezni, ezért kérelmének lényege arra összpontosult, hogy a tanintézet hallgatói helyben és magyar nyelven fejezhessék be elkezdett tanulmányaikat. „Mindezek alapján tisztelettel kérem a Teljhatalmú Miniszter Urat, hogy azon elv alapján, amely szerint ki-ki a saját anyanyelvén folytathatja és végezheti tanulmányait, a kassai jogakadémián is a magyar nyelven való jogi oktatás legalább még három évig engedélyeztessék, hogy ily módon a joghallgató ifjúság tanulmányait befejezhesse.” Rátvay Géza dékán annál is inkább — saját megfogalmazása szerint — „bizalommal” várta ez ügyben V. Srobár miniszter döntését, mivel úgymond „a tanügyi referens úr a tanári
