Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - FÓRUM - Fónod Zoltán: Irodalmi gondjainkról
A szlovákiai magyar irodalom történeti és kritikai vetületei címmel a nyitrai Konstantin Egyetem Hungarisztikai Tanszéke szemináriumot rendezett november 30-án egykori (sok évtizedes) munkatársa, Szeberényi Zoltán születésnapja tiszteletére. A rendezvényen felfigyeltető előadások hangzottak el, és hasznos eszmecserére is sor került. Az alábbiakban a szemináriumon elhangzott néhány előadást közöljük. Irodalmi gondjainkról Az irodalom megítélése, helye és szerepe a társadalomban az elmúlt években rendkívül ellentmondásossá vált. Nemcsak azért, mert egy új irodalmi kánon uralma jelentkezett, hanem jórészt azért is, mert elbizonytalanodott az az értékrendszer, amely az irodalmi művek megítélésében támpontot, fogódzót jelentett a kritikus számára. Nincsenek ezért irigylésre méltó helyzetben sem a kritikusok, sem az irodalomtörténészek, mivel az irodalomkritika nemcsak kiszámíthatatlanná vált, hanem az esetek egy részében követhetetlenné is. Érvényét vesztette az az esztétikai igény, hogy ideológiai kötődések nélkül a tartalmi és formai tökélyre és a művészi üzenetre figyeljünk, s uralkodóvá vált a „szövegszerűség” és a „világszerűség” szemlélet, mely fogalmilag nehezen meghatározható, s a „bűvészkedés” mellett felmentést ad az üresjáratokra, és olcsó szélhámosságokra is. A korszak ellentmondásai közé tartozik, hogy a küldetéstudatot vállaló írói magatartás kiüresedett, s az új szemlélet arroganciája miatt a nyilvánvaló irodalmi értékek is az irodalmi élet perifériájára kerültek. Az a szemlélet, hogy az irodalom a léttel való párbeszéd lehetősége, tehertétellé vált, s eleve „megtűrtté” tett olyan alkotókat a magyar irodalomban, mint Nagy László, Juhász Ferenc, Illyés Gyula, Németh László, Sütő András, Kodolányi János, sőt Kányádi Sándor. A gond nem az új „modell” megjelenésével van, hanem annak hordalékával, kizárólagosságával. Mert amíg Vas István, Petri György vagy Petőcz András ennek a szubjektivizáló lírának a képviselője, addig a költészet értékrendje nincs veszélyben. A veszedelmet az jelenti, ha az irodalomkritikában és irodalomtörténetben olyan szempontok jutnak kizárólagos helyzetbe, amelyek az irodalom autonómiáját, céltalan kalandozásait túlhangsúlyozzák, s ugyanakFÓEUM
