Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - SZEMELVÉNYEK - Bogdán László: Árvaházi rettegések
Bogdán László felnéztünk rá, s mint ápolónővérek is sokat tanultunk tőle, ellenben tényvalóság az, hogy a doktor nénitől mindig is féltünk, én is, Rodi is, sőt azt hiszem, maga Mária néni is kimondhatatlanul féltünk, és félünk most is, mert... — Te ezt mondtad nekik? — Hiszen ez a tiszta igazság. Ezt kérdezte a detektív is, míg az a pattanásos arcú langaléta kamasz, a segédje esetlenül vigyorgott a háttérben, s akkora szemekkel nézte őt, hogy azt is hitte, lenyeli... — S megmondtad neki? — Mindent, csak ne üssenek... — Hogyan? Ütöttek is?... — Kézzel nem, csak a szavaikkal... A detektív, tudja, olyan furcsán meredt rám, hogy kétszer is azt hittem, pofon ver, ezért azután... — Elmondtál mindent? — EL — Azt is, hogy miért félsz az igazgató nénitől? — Azt is. — És miért? Mert mindig olyan hidegen, olyan jegesen néz rá, hogy úgy érzi, kifut a lábából az erő, elgyengül, mint egy őszi légy, s mozdulni sem tud... — Még a végén én leszek itt a ti mumusotok! Jaj, ő nem szerette volna... nem állt szándékában megsérteni az igazgató nénit, ő... Spiridon az elvörösödő és a fürdőből kirohanó kis magyar nővér után néz, aztán a tükörben váratlanul találkozik a tekintete orvosa tekintetével. Érzi, hogy Flitgart doktornő ideges, fél valamitől, s ez újfent megzavarja. — Na, mit akart a nyomozó? — Hogy mondjam el, milyen kapcsolatban voltam a megboldogult Máriával, és milyen kapcsolatban vagyok önnel, drága igazgató néni! S azt is, hogy lehetőleg mi a véleményem... — És elmondta nekik? Spirodon, maga engem egyre kíváncsibbá tesz. — Nem mondtam semmit... Kidobtam. — Mit csinált? — Elküldtem. — És miért? — Egyszerűen nem volt kedvem beszélgetni vele. Idegesítettek a kretén elméletei, a naiv és ostobácska konspirációja... Azt is közöltem vele, hogy ha tovább zargat, szólok egykori bajtársaimnak is, hogy bepanaszolom, hiszen szaros milicista létére folyton zaklatni mer betegségemben, engem, aki mégiscsak az állambiztonsági nyugalmazott tisztje vagyok. Nemcsak engem, a szekut is sérti a hülye gyanúsítgatásaival... — Ezt mondta? — Igen. De miért olyan meglepő? Mondhattam volna sokkal durvábban is. — S mondja, őrnagyom, nem fél? — De mitől, doktor elvtársnő, az istenért? Ha félek is — mert bevallom,
