Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - SZEMELVÉNYEK - Bogdán László: Árvaházi rettegések
Árvaházi rettegések a két fa között, kísértetiesen ugyanott, ahol néhány órával azelőtt megpillanthatta a szobrozó, fekete köpönyeges Drakulát, a homály és az árnyékok kényurát, amint mozdulatlanul várakozva mered rá, mintha látná is a félhomályban bujkáló alakját a függöny mögött, és hálát adott az istennek, hogy mégsem kell az erdőben éjszakáznia, ahol álmában bizonnyal rácsapott volna ez a falánk rém, hogy végérvényesen elragadja!... Spiridon eddig jut zavaros történetében, amikor erőteljes, makacsul ismétlődő kopogás zavarja meg, fáradtan pillant a doktornőre, Maja Flitgart, a lélektan Sorbonne-on végző tudora remegve, elfehéredő arccal pillant vissza rá, s szeméből szinte süt a rettegés, notesze előtte hever, de kezével takarja el a dülöngélő sorokat, talán, hogy az őrnagy ne láthassa, miket jegyzett le, noha ebből a távolságból amúgy sem tudná elolvasni. — Szabad! Az ajtó kinyílik, és a köpcös zsaru lép a szobába, mögötte pattanásos arcú, nyakigláb, elmaradhatatlan segédje biceg, a délutáni esés fájdalmas következményeként láthatóan húzza a lábát. — Jó estét. — Mondtam már önnek, kapitány elvtárs, hogy ne mind zargassa az őrnagy elvtársat. Akármit is hisz maga — mióta illetékes a milícia skizofrénia és különféle bonyolult elmekórtani esetek megítélésében? —, Spiridon elvtárs súlyosan beteg ember, akinek betegsége az átélt izgalmak hatására, ha lehet, még súlyosbodott is, momentán tehát nincsen kihallgatható állapotban, ezért az a kérése a kapitány elvtárshoz, hogy ne mind zaklassa feleslegesen a betegét, hiszen amúgy sem tudhat meg tőle semmi érdekeset, semmi olyasmit, ami kilendíthetné a holtpontról a nyomozást, hiszen Spiridon elvtárs a gyilkosság ideje alatt begyógyszerezve aludt, s ezt Rodica nővér is tanúsíthatja, aki végig a szobájában volt, és felügyelt rá... A doktornő elhallgat, a köpcös zsaru tagadhatatlan jóindulattal, kissé szánakozva néz rá, majd a hátán fekvő plafonrepedés útvesztőiben bolyongó, mozdulatlan Spiridonra pillant, széket húz az ágy mellé, leül, és utasítja segédjét, menjen a konyhára, és hozzon egy üveg ásványvizet, mert igen-igen megszomjazott, egészen kiszáradt a torka ebben a melegben... „Beleegyezik, hogy néhány kérdést tehessen fel neki?” — pillant a nyomozó érdeklődve Spiridonra, mire a doktornő emelt hangon újólag kiutasítja „betege” szobájából, de a köpcös nevetni kezd: — Ön, drága doktor elvtársnő, momentán nincsen abban a helyzetben, hogy utasításokat osztogasson nekem, maga is gyanúsított, ezt egy pillanatig se felejtse el! — s szemével vezényli ügyefogyott, nyakigláb beosztottját, aki karon fogja a kapálózó öregasszonyt, s egyszerűen kiviszi a szobából, ellenkezésével mit sem törődve. — Ezt még megkeserüli — hallja Spiridon. — Panaszt fogok tenni... — Nem fog panaszt tenni, doktornő... — Na kérdezzen, kapitány! Türelmetlenül várom, még mi a nyavalyára kíváncsi, hallotta, hogy a második gyilkosság ideje alatt végig aludtam a szobámban, tehát... „Igen, kihallgatta a nővéreket — tűnődik el a nyomozó, és szivart húzva elő a belső zsebéből, látható élvezettel kezdi nyomogatni, orrához emeli, megsza-
