Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - SZEMELVÉNYEK - Bogdán László: Árvaházi rettegések
Bogdán László Árvaházi rettegések A béke méhei zümmögnek, sétál a mezőn, hihetetlenül szabadnak, boldognak, függetlennek érzi magát, s úgy süt a nap, mintha kárpótolni akarná valamiért, de hamar vége lesz ennek is, szertefoszlik a tébolyító napsütés, semmivé esik az andalító mező, szerteszélednek, mások álmába tűnnek tova a béke nyugtalanítóan zümmögő méhei is, véget ér az édeni örömállapot, elveszetten nézi a plafon szerteágazó repedéslabirintusait, amelyek között magatehetetlenül már annyiszor tévedt el, és arra gondol, hogy ha most itt lenne az Evelin szobájának falán lógó kép — haladéktalanul meg kell beszélnie a doktornővel az áthozatalát —, most az őt tök ászra emlékeztető pimasz fickó könyékre támaszkodva és pökhendien a szemébe vigyorogva nézhetné őt, akár gúnyosan nevethetne is rajta, mint már annyiszor az Evelinnel töltött, balcsillagzat alatt alakuló pásztorórái alatt, amikor annyira eszeveszetten imádta az ágyon a spanyol bélyeg nőjének csábító pozitúrájában fekvő Evelin védtelenül kitárulkozó fehér testét, hogy képtelen volt magáévá is tenni őt, megelégedett azzal, hogy nézheti, távolról imádhatja, és a fickó röhögött, jól hallotta, nem a füle csengett, más nem volt a szobában, de az is lehet, hogy most mégsem röhögne, megsajnálná őt elesettségében, és esetleg még Drakulával szemben is megvédelmezhetné! Ki tudja?... De sajnos a kép még nincsen itt, csak Rodica nővér ül az ágya mellett, egy folyóiratban lapozgat, s amikor észreveszi, hogy ő megint ébren van, részvevőén tekint le rá, és halkan kérdezi, nincsen-e szüksége valamire, és ásványvizet tölt egy pohárba, s a kezébe adja. Spiridon felül, forgatja kezében a poharat, nézi a szétpattanó, de örökre makacsul fölfelé igyekvő szénsavbuborékokat, s lassú kortyokban issza a vizet. Kopognak. — Ki lehet vajon? — Engedje be, Rodica drága, bárki legyen is... De a látogató türelmetlen, meg se várja a választ, kivágja az ajtót, és berohan a szobába. — Mi van, Irénke? Üldöznek? — Mindjárt jönnek. — Kik? Kicsodák? — Ezek. Mindjárt itt lesznek. Az izgatott dundi lány lehuppan egy székre, és lihegve bámulja Spiridont. — Csak semmi pánik. — Mindenkit kihallgatnak. Az őrnagy bácsit is ki fogják hallgatni.
