Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Cselényi László: Neoavantgárd és posztmodern törekvések az újabb magyar költészetben (miniesszék)
Kortárs magyar irodalom „egyesíthető-e, és ha igen, hogyan a magyar líra küldetésre, vallomásos személysességre hangolt szólama a költészeti korszerűség formaújító elveivel, a költői nyelv lehetőségeinek tágítására törekvő poétikai magatartással?" Zalán költészete egyértelműen bizonyítja, hogy egyesíthető. Mi sem bizonyíthatja ezt jobban, mint az, hogy a költőt nemcsak „balról” támadják, a hagyományos líra térfeléről, hanem, jobb szó híján „jobbról” is, az ortodox avantgardizmus térfeléről, alkalmasint ugyanazok, noha más előjelű okoknál fogva; Zalán a maga útját látszik járni, s nem az ortodoxiák-előírta utcákat-zsákutcákat Tény, hogy Magyarországon régen jelent meg (ha megjelent valaha egyáltalán) ilyen sokszínű, olykor-olykor rikítóan sokszínű verses (?) gyűjtemény, mint Zalán kötete. Képvers, montázs, kollázs, káprázatos gazdaságban megtalálható a majd kétszáz oldalas kötet lapjain, s hogy e rengeteg vásári portékában mindenféle akad, az csak természetes. Forr a bor. A kötet súlya kétségtelenül az első ciklus három „hosszú” versén van: Ének a napon felejtett Hintalóért — Ének Pohárért — Ének hajnali Napért —. E három, már nem is vadonatúj kompozíció (1977,1979 és 1982-ben íródtak) a legifjabb magyar lírikus generáció termésének kvintesszenciája. A többi, sajnos, csak ráadás. „Nincs a szobának emléke csak könnye / Nincs a semminek bokra csak könnye / Nincs a zászlónak földje csak zöldje / Nincs a nincs alatt nincs csak fölötte” — kezdődik egy jellegzetes Zalán-vers a második ciklus elején („megfigyelések és szabad leírások a visszavonulás díszletei között”), s így folytatódik: „Nincs az egésznek teste csak törte / Nincs a mélységnek vége csak közte / Nincs a víznek partja csak öble /Nincs a nincs előtt nincs csak mögötte.” S így fejeződik be: „Nincs a lelkűnkön páncél csak sörte / Nincs a lehetnek múltja csak jötte / Nincs az anyagnak árnya csak csöndje / Nincs a nincs után nincs csak örökre.” Az sem érdektelen, természetesen, kikre hivatkozik a fiatal költő, mit idéz mottóként. Az Ének Pohárért mottója Ginsbergtől való: „Láttam nemzedékem legjobb elméit az...”Az egész gyűjtemény mottója pedig így fest: „Kísérlet járja be Európát"/„én már csak ágyban bálnák közt halni meg”. Petőcz András A jelben-létezés méltósága „Az avantgárd művész idegen. Idegen a művészeti társadalmon belül is, mert nehezen befogadható, sőt befogadhatatlan. Mindig nyugtalanító, válaszra ingerlő, provokatív. Egyedisége és kísérletező kedve miatt örökké inspiráló, de örökké számkivetett is. Létfeltétele a civil társadalom, a tolerancia, a pluralizmus... Az elmúlt években, évtizedekben az avantgárd művészet magánya fokozódott. Azáltal, hogy elvesztette vagy végképp kikapcsolta ideologikus hátterét, önmagát a közélet perifériájára szorította. És helyesen tette.”
