Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Cselényi László: Neoavantgárd és posztmodern törekvések az újabb magyar költészetben (miniesszék)
Kortárs magyar irodalom Oravecz Imre Egy földterület növénytakarójának leírása Válságban van az új magyar líra. Juhász Ferenc, Pilinszky János, Nagy László nagy nemzedékének tetőzése után a mai harminc-negyven évesek alig-alig tudnak valami érdemlegeset mondani, legalábbis nagy elődeikkel összehasonlítva, nem szólva kortársaik, Nádas Péter, Lengyel Péter, Esterházy Péter prózai remekléseiről. A kép összességében valóban így fest, ám akad kivétel is. A nagyon kevés kivételek egyike az 1943-ban született Oravecz Imre, nemzedékének talán legjelentősebb magyar lírikusa. Legjelentősebb mondottuk, annak ellenére, hogy e kötete mindössze a második, arról nem is szólva, hogy az első, a hét évvel előbb megjelent Héj alig néhány száz verssort tartalmaz, s hogy e kötetnek is egy jelentős része műfordítás. És mégis, mindezek ellenére, bátran állíthatjuk, hogy Oravecz nemzedékének még mindig a legjelentősebb költője. Miért? A „Héj”, amint már említettük, weberni szűkszavúságával hívta fel magára a figyelmet s jelentett egy bizonyos lírai forradalmat még Pilinszky és Nemes Nagy Ágnes tömör költészete után is, elsősorban a Juhász Ferenc-i szózuhatagos költészet ellenhatásaként „Vert az óra. A számlapon egy kordé haladt, kerekek nyikorogtak, üres volt a bak”. íme, egy tipikus Oravecz-vers (címe Az idő) az első kötetből. A hét szűk esztendő után kiadott második kötet, szerencsére nem próbálja sem túlszárnyalni szűkszavúságban, sem pedig plagizálni az elsőt, ám még nagyobb szerencse, hogy nem is esik át a lónak arra a bizonyos másik oldalára, mint nem kevésbé kiváló kor- és pályatársa, Tandori Dezső, aki a szófukarságból a szószátyárságba lendült át egy kritikusa szerint, ebben vélve megtalálni a tovább járható (kivezető) utat. Voltak, akik Oravecz első kötetében a magyar líra weberni korszakát látták megtestesülni, s ebben kétségtelenül volt is igazság. Ám tudjuk, hogy a korai Webern félperces tételeit negyedórás „óriás” szimfóniák és kantáták követték, s Oravecz, szemmel láthatóan ebben is a bécsi mestert követi. Igaz, messze vagyunk még a II. kantáta szintézisétől, ám az irány egyértelműen erre felé mutat. A Trakl Budapesten három „verse”, A chicagói magasvasút montorsei-i állomásának rövid leírása, A gyermekkor módosítása és a Támpontok a gyermekkor módosításához vagy a címadó „vers” egyaránt bizonyítja ezt. Csak jelezzük még a gyűjtemény két érdekességét: az angol nyelven írt és megjelentetett szövegeket, valamint a Palatkvapii iskola című ciklust, hopi indián szövegek fordításait. Hogy e szövegek mennyire „műfordítások”, nincs módunk megítélni, de hogy remek Oravecz- szövegek, az bizonyos. II. 1972 szeptember „Kezdetben volt a te, volt az ott, volt az akkor, volt a kék égbolt, volt a napsütés, volt a tavasz, volt a meleg, volt a rét, volt a virág, volt a fa, volt a
