Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Cselényi László: Neoavantgárd és posztmodern törekvések az újabb magyar költészetben (miniesszék)
Kortárs magyar irodalom Domonkos Istvántól Oravecz Imréig, Kiss Annától Szilágyi Domokosig, de az bizonyos, hogy kevés méltó társa akad Marsallnak az utóbbi évtizedek magyar lírájában. Orbán Ottó Az alvó vulkán „...a történelem vulkán / és gyomrában a megválaszolatlan kérdések lávája izzik /és megválaszolatlan kérdés az is, hogy meddig /a természetnek nincs erkölcsi érzéke /a Nap konokul mosolyog /és az istenséget/esendőnek képzelem azaz mélyen emberinek / ha szívósnak is hogy túlélje a fog lomrobbanást / a kitörés reggelén...”— írja Orbán Ottó. Orbán a mai magyar költészetnek ahhoz az „elátkozott nemzedékéhez” tartozik, amelynek (Reviczkyékhez hasonlatosan, akiknek Petőfi és Arany óriás-árnyékaiban kellett valami mást kezdeni), Juhász Ferenc, Pilinszky, Nagy László és Weöres után kellett „újrakezdeniük” a magyar lírát. Mert az természetes, hogy minden nemzedéknek új utat kell keresnie. Orbán az elsők között szólalt meg nemzedékéből (persze csak a valóban jó költőket értve a nemzedék alatt), s mégis neki tartott a legtovább, amíg elszakadt ama köldökzsinór, amely elődjeihez, főként Weöreshez kötötte őt. Jó húsz éven át ugyanis a kötelező stúdiumokat végezte a költő (legalábbis ez volt róla az olvasók véleménye), s bizony sokan már aggódtunk miatta, hogy végleg eltűnik a közepes költők nirvánájában. És most itt van ez az új kötete, Az alvó vulkán. „Felnőtt fejjel hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy mindannyian egy vulkán tetején élünk. Egyik percről a másikra fölrobbanhat alattunk, hogy a legmindennapibb lehetőséggel kezdjük, a saját testünk, és korábban elképzelhetetlen hirtelenséggel találhatjuk magunkat egy kórházi ágy izzó törmelékkupacában — írja önvallomásában a költő s így folytatja: De szétrobbanhat körülöttünk tágabb világunk is, és nemcsak úgy, hogy-a szó szoros értelmében robban szét, hanem úgy is, hogy a fölismerhetetlenségig megváltozik. Ahol az imént még a jövő hegycsúcsa állt, most egy kráter sötétje tátong. A biztosnak tetsző ismeretek helyén szédítő bizonytalanság. Az Alvó vulkán versei e bizonytalanság jegyében születtek...” A másik nagy Orbán Ottó-i témakör Az új világ ciklus ún. Kis ország versei. „A közép-európai pokol"— ahogy a Kis ország II. megfogalmazza, rögtön a vers első mondatában. Vagy ahogy a Kis ország I. fogalmaz: „Bevettem én is a maszlagot, hogy a költészet mindenható. Nincs óceánunk? Képzelünk magunknak.” Érett nagy versek Az alvó vulkán versei. Köztük az Egysoros vers a jövőről „Húsét érzem, mint hús a kardvasét”. S az önmaga föltette kérdésre, hogy miért mindez, már idézett fülszövegvallomásában így válaszol Orbán: „Meglehet, csak azért, hogy (mármint a költő — Cs.L.) csúzlijával, a verssel, a filozófiával, a találékony ésszel leszedjen az égről egy rigó módjára
