Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - KÖSZÖNTJÜK A 70 ÉVES TÖRÖK ELEMÉRT - Tóthpál Gyula: „Virágot és dalt üzenek” (beszélgetés)
Két beszélgetés Török Elemérrel * Dobay Béla magyarországi irodalomtörténész a Virágot és dalt üzenek című száz verset tartalmazó kötet előszavában — mellyel szülőfalud s a Leleszpress tiszteleg 70. születésnapod alkalmából — többek között ezt írja: „Könnyen azonosulni tudtam Török Elemér letisztult közéleti lírájával is- a felvidéki magyarság általa artikulált emberi, egzisztenciális és nemzetségi sérelmei nem hagytak hidegen. A kisemmizett és gyorsan megfáradt magyar parasztok versekben érzékeltetett csendes tragédiája megrázott. A nyelvi egyenjogúságért kiálló, állásvesztéssel sújtott magyar pedagógusokhoz intézett költői *manifesztuma• felkavart. A fajgyűlölet újraéledésétől tartó magyar bárd félelme megdöbbentett..." Ma, a nyelvtörvény és más fenyegetés árnyékában, van remény arra, hogy verseidnek s költőtársaid verseinek évtizedek múlva is lesz magyar olvasója tájainkon? — Még a harmadik évezred végén és azt követően is. A reményt feladni nem szabad soha! A csüggedőkbe reményt kell önteni, a jövőbe vetett hitet éltetni kell, a távlatokat fel kell mutatni. Az évszázadok, évezredek elszállhatnak, de a remény tüzének égnie kell! Ha van remény, jövő is van. Valami mindig lehetséges... Mély meggyőződéssel hiszem, hogy a kései unokák ajkáról ezer év múlva is magyarul hangzik majd el költőink szent szava, többi között Radnóti Miklósnak a szépséges verssorai is: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, / nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt / kis ország, messze ringó gyerekkorom világa. / Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága/ s remélem, testem is majd e földbe süpped el./ Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel / egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom/ tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton/ s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon/ a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. / Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, / s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály...” És magyarul zeng majd minden idők leggyönyörűbb zsoltára is: „Tebenned bíztunk eleitől fogva...” „...Mi is megmaradunk/ mert: Az ős Duna-Tisza-tájon / nem hunyhatnak ki a fények, / lesz még a reggel reggelebb, / az éjszakák véget érnek, / a mindenséggel mérhető/ joga is lesz mindenkinek/ addig is a Bodrogközből: - virágot és dalt üzenek”... Tóthpál Gyula
