Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - KÖSZÖNTJÜK A 70 ÉVES TÖRÖK ELEMÉRT - Erdélyi Erzsébet—Nobel Iván: „Emelt fővel vállalom a »végek költője« címkét” (beszélgetés)
Két beszélgetés Török Elemérrel Petőfinek sem lehetett fellelni egyetlen kötetét se környezetemben. így a költők szava valójában csak a pedagógiai gimnázium magyar óráin jutott el hozzám. Ozorai tanár úr fáradhatatlanul szórta elénk a kincseket. Neki mutattam meg első verseimet is. Ő vett szárnya alá. Az Új Szóban jelent meg 1952-ben először versem Az egy lírai tájvers volt. De aztán „értő” irodalmároktól azt a tanácsot kaptam, hogy írjak a traktorról, az új életről. Olvassam a szovjet költők verseit. így került kezembe Majakovszkij válogatott verseskötete, és a ...Hogyan kell verset írni című vékonyka könyve. Mi tagadás, tetszett verseinek lendülete, szinte dübörgő hangja, ritmusa. A lépcsőzetes sorokat is érdekesnek találtam. Ha akartam, se tudtam volna hatását kikerülni Szerencsémre, amilyen hirtelen rám dübörgött verseinek hangja, olyan hamar el is némult bennem örökre... Nem, mintha nem tartanám jó költőnek, sőt... De az én költői habitusom egészen más. * A „balladás arcú Bodrogköz” a szülőföld\ a gyermekkor utáni nosztalgiát jelenti csupán vagy menedéket is, hiszen élete Pozsony és Lelesz között zajlott és zajlik most is? — Ha a felvidéki magyar sorsnak csapásai és hányattatásai, a modern élet zaklatott ritmusa kimerít, bizony nemcsak nosztalgiát jelent a szülőföld, ez a tenyérnyi hely, hanem menedéket, nyugalmat is... A Tice, a természet nyugtatott, csitított, vigasztalt, ha sérelem ért. Valami mély áhítattal gondolok vissza ma is gyermekkor nyaraira, amikor még fehér álmokat szőve jártam a délibábos szülőföld dűlőit, pusztáit, pipacsoktól izzó viráglázas rétjeit... Hogy tudtam csodálni a koszorúszarvú fehér ökröket, a Pusztaréten vágtató ménest! Ha csak tehettem, a Tice-parti rekettyebokrok közt bóklásztam madárfészek és kisnyúl után kutatva. Máskor meg egy vén fűzfa alatt ülve pecáztam, s néztem a lassan úszkáló apró halakat. Sokszor ott kapott az est, s hazafelé bandukolva utamat kicsillagozták a fénylő szentjánosbogárkák. Csodálatos volt a sárgarigók hajnali füttykoncertje, a nádi verebek csivitelése, a bölömbikák búgó hangja, a kakukk gondtalan kakukkolása is... Bolyongva a világ országútjain, láttam sok szép tájat. Nekem mégis a hajdan Esze Tamás talpasait bújtató, erdőkkel, nádasokkal, folyókkal koszorús Bodrogköz a legszebb... Erdélyi Erzsébet—Nobel Iván
