Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - Erdélyi Erzsébet—Nobel Iván: „A nemzet — ha megmarad — csak otthon marad meg” (Beszélgetés Püski Sándorral)
Beszélgetés Püski Sándorral meg tudta akadályozni, de a ’43-as szárszói jegyzőkönyv itthoni kiadása, Huszár Tibor: Beszélgetések című könyve és az 1985-ös, Kossuth Klub-beli beszámolóm hangulata, valamint 1986-ban két kiadványom könyvnapi jelenléte már jelezték a lassú változást Végül 1987-ben a szeptemberi lakiteleki találkozón — éppen itthon voltunk és jelen lehettünk — már bejelentettem, hogy hazajövünk, amire 1989-ben került sor. New Yorkban a könyvesbolt még néhány évig működött, de a rendszerváltás után az idősebbek közül sokan hazatelepültek, a még magyarul beszélő fiatalok pedig rendszeresen járnak haza, így gazdaságilag és tevékenységében is elsorvadt a vállalkozás. * Amikor a nyüzsgő világvárosból hazatért a csendes, Krisztinavárosi könyvesboltba, ez folytatás volt vagy újrakezdés? — Mind a kettő! Akármennyire gyengén sikerült is ez a „rendszerváltás”, újrakezdhettünk a magunk erejéből. Sem az államosításért, sem a börtönért nem kértünk kártésítést. Kiadónkból most sem lett nagyobb szabású társas vállalkozás, megmaradtunk a családi vállalkozás keretében, ahol két fiunk segítségével működik ez a kis műhely, a kiadó és a könyvesbolt, amelyet kicsi rezsivel, adósság nélkül tudunk működtetni a már említett szellemiségnek megfelelően. Kedves régi vevőink vagy azok gyermekei, unokái visszatértek, és az ország minden részéből, sőt határainkon túli magyar területekről is állandóan jönnek könyvbarátaink, akik nemcsak vásárolnak, hanem a szeretet és a megbecsülés kifejezéséért is be-betérnek hozzánk. Ebben a kis boltban több könyvet vásárolnak saját kiadványainkból, mint az ország összes boltjában együttvéve. Ha végignézem a kiadói könyvjegyzékünkbe foglalt 300 tételt, amennyivel az Amerikából hazahozott könyveink száma gyarapodott, elégedett is lehetek. Méltó módon mutatja a 20. századi magyar életet a maga teljességében: versben, regényben, elbeszélésben és a mindenkori nemzeti gondokról szóló írásokban, jó részük tartós vászonkötésben, jó kiállításban. Sokféle kisebb-nagyobb gyülekezetben, társaságban, összejövetelek alkalmával történnek személyes találkozásaink most is az olvasóközönségünkkel, barátainkkal. Ezek közül különösen emlékezetes a már említett, 1985-ös, Kossuth Klub-beli, majd az 1991-es kiadótörténeti kiállításunk a Petőfi Irodalmi Múzeumban, az 1993-as szárszói tábor, az 1995-ös évben ünnepelt 60 éves házassági évfordulónk a Testnevelési Főiskolán, zsúfolásig megtelt termekkel és lépcsőházakkal. Társadalmi szervezeteink is megbecsültek bennünket kitüntetéseikkel: Bethlen-díj, Magyar Örökség Díja, Bocskai-díj, Petőfi-sajtódíj, a Magyar Szellemi Védegylet Rendületlenül Díja, a Politikai Elítéltek Közössége Érme s legutóbb a Nemzeti Társas Kör Hűség-díja. Ez utóbbi átadásakor különösen meghatóak voltak a baráti köszöntők szóban, versben, dalban és prózában. A hivatalos szervek nem kényeztettek el, de a 80. születésnapomra megkaptam a Magyar Köztársaság Zászlórendjét, a főváros Pro Űrbe Díját és szülővárosom díszpolgári címét.
