Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - Erdélyi Erzsébet—Nobel Iván: „A nemzet — ha megmarad — csak otthon marad meg” (Beszélgetés Püski Sándorral)
„A nemzet — ha megmarad — csak otthon marad meg” 90 év nagy idő. Ennyit mondhat magáénak a ma is irigylésre méltóan friss, energiáiból kifogyhatatlan Püski Sándor. Villantsuk fel most azokat a színeket, fényeket és árnyakat, amelyek meghatároztak egy olyan emberi életutat, amely csaknem egyidős a századdal. * Kezdjük az elején: milyen családba született, hogyan cseperedett fel, melyek voltak az indító élményei? — 1911. február 4-én születtem Békésben, az ibrányi városszélen. Ennek a 30 ezres településnek háromnegyed része földműves volt, méghozzá csak kis részben birtokos, a többi cseléd, napszámos, vagyis föld nélküli parasztember. A mi családunk is ebbe az utóbbi kategóriába tartozott emberemlékezet óta. Még iparos sem került ki közülünk. Az 1922-es földosztáskor kaptunk két hold földet. A családban harmadik gyermekként születtem, de sajnos első lett belőlem. Gábor bátyám ugyanis 12 éves korában a Körösbe fulladt, a nővérem pedig 8 hónapos korában meghalt. Utánam még 2 húgom és egy öcsém született. Békés nagy református vidék volt, akkor még egyben a nagy tanyavilággal, a lakosságnak mintegy háromnegyed része egy egyházközséghez tartozott. Mi is. Az egyháznak iskolái is voltak, nemcsak elemi, hanem valamikor a debreceni kollégium filiáléjaként indult, az én időmben már 8 osztályos gimnáziuma is. Harmadikos elemista voltam, amikor a tanítóm megbetegedett, s az idősebb református lelkész tanító fia jött helyettesíteni. Akkorra édesapám harangozó volt már az egyháznál, így ismerték a papok, és addig mondogatták édesapámnak, hogy ezt a fiút taníttatni kell, amíg végül a negyedik elemi után gimnáziumba adtak azzal, hogy ha már a 6 osztály úgyis kötelező, ott többet tanulok. Majd két év után: a 4 gimnáziumi osztály után már jobb iparos vagy kisebb tisztviselő is lehetek. A negyedik osztály után viszont már én magam döntöttem úgy, hogy nem hagyom abba az iskolát. Könnyen tanultam, de a mezei munkából nem lehetett kivonni magamat. 10-14, évem között minden nyáron napszámba jártam az urasági kertészetbe, félrészes pelyvakaparó voltam cséplőgépnél, emellett a ház körül és bérelt kertünkben is segíteni kellett egész évben. A felsős években magántanítással segítettem magamon. * A könyvek mikor kezdték érdekelni? — 14 éves koromig, amíg nem dőlt el, hogy végigjárom a gimnáziumot, Beszélgetés Püski Sándorral
