Irodalmi Szemle, 2000
2000/11-12 - Duba Gyula: Levél a magányból (regényrészlet)
Duba Gyula nagyobb akarat kell, hogy szenvedélyeinkben mértéket tartsunk. Hát ilyen az apám, egyszerű bölcs, és én csak költő vagyok...! Pedig... ostromolják ám a kisebbséget! Mindenféle politikusok jönnek és gyűjtik a szavazatokat. Gyönyörű politikai sáskajárás. A kerítéseken, a telefonoszlopokon, az elhagyott házak falán plagátok Eljöttek a liberálisok, itt jártak a keresztények, meglátogattak a nemzetiek, megjelentek a szocialisták és a demokraták a zöldek esküvel ígérték, hogy megmentik a természetet. A falumban, választások közeledtével, olyan sürgés-forgás indult, mintha egyszerre a világ közepe lennénk, ahol alighanem eldől minden. A kultúrház előtt állandóan autók parkolnak, amilyeneket még nem is látott a kisebbségi ember, Mercedesek, BMV-k, Mazdák, Volkswagenek és Peguot-ok. Mindent megtesz az új politikai reprezentáció, hogy külsőre is viselje a hatalom jegyeit és mérhetetlenül erősnek mutatkozzon. De mi lesz itt azután, Gondterhelt? Megindul a vidék inváziója a város ellen! Eszmei kalandorok és becsvágyó helyi szellemi nagyságok tömege kerekedik fel, hogy részt kérjen az államigazgatásban, a központi hivatalokban és a minisztériumokban. Sorra alapítják az érdekvédő szervezeteket, pártocskákat és törpe mozgalmakat. A szavak bajnokai izgatottan hadonászva kiválnak és mellüket döngetve nyers új eszméket harsognak, maguk sem tudva, mit is beszélnek. De az akarat bennük óriási, és az elszántság még nagyobb. S az is kétségtelen, hogy rejtélyes vagy egyenesen titokzatos forrásokból egyre bővebben csobog és áramlik a pénz, helyi méretekben is megjelennek a csodaautók Pedig a magánosítás vagy közkedvelt néven privatizáció még el sem kezdődött... s máris mindenféle vállalkozók dandárjai ütik fel a fejüket... Jó érzéssel írom, a kisebbségi tudatformálók sem tétlelkednek. Barabás is megjelent nálunk, magával hozta Lizát. Álomautóval nem tüntettek, Favoriton jöttek. Tartják a kisebbségi arányokat! Egykor a kisebbségi tudatformálók kerékpáron, vonaton és autóbuszon jártak, mára eljutottak a Favoritig. De el kell ismernem, jól szerepeltek. Barabás okosan beszélt, értően és közvetlenül. Az emberek érzik, közülük való! Liza keveset szólt, ám értelmesen. A változások talán az ő nemzedékének hoztak igazi lehetőségeket. Kívánom nekik. Szép nő lett Lizácska, lélekben is felnőtt. A homlokán már, amikor erősen gondolkodik, barázdákat vet a sima bőr, s ha mosolyog, a szeme sarkában finom szarkalábak jjyülekeznek. Mit akartok tőle, Gondterhelt? Te és Barabás! Lányotok lehetne! O lenne a kék madár életedben, melyet talán nem is akarsz beérni, megfogni, már az is boldoggá tesz, hogy kergetheted...?! Meghívtam őket, és jó pontot szereztem a szüleim előtt. Ilyen barátaid is vannak? — kérdezte apám. Láttam, tetszik neki a dolog, Barabás megnyerte. Anyám Lizával beszélgetett és dicsérte, milyen komoly, okos lány. Sok szó esett az igazságról. Mértékkel poharaztunk és Barabás azt mondja, talán hogy segítsen a szüleimmel való, fenntartásokkal teli helyzetemben, komolyan mondja, hogy a költő szava a leghitelesebb igazság...! Ó, válaszol erre apám, a vers csak játék a szavakkal, de amit maga mondott — Barabás kultúrházbeli beszédére gondolt, az a valódi, szinte teljes igazság az életünkről! így állunk, Gondterhelt. A mi igazságaink alighanem csak illúziók. Minden csak illúzió. Nem tudom, magam is kíváncsian várom, meddig bírom ki itthon,
