Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - TALLÓZÓ - Soros György: Ki vesztegette el a Szovjetuniót?
Soros György Csecsenföldet is megszállják. Pártja, a Jabloko népszerűsége azonnal zuhanni kezdett, éppen csak egy hajszálnyival sikerült megszereznie a bejutáshoz szükséges 5 százalékot. Ezzel szemben a sietősen összeeszkábált kormánypárt, az Egység, amelynek semmiféle összefüggő programja nem volt, másodikként végzett a kommunisták mögött, 23 százalékkal. A Csubajsz, Kirijenko és más reformerek vezette Jobboldali Erők Uniója viszont a keblére ölelte Putyint, és egészen jó arányt, 8,6 százalékot ért el a választásokon. Primakov, akit Moszkva polgármestere, Luzskov is támogatott, és akit korábban a legesélyesebb elnökjelöltnek tartottak, megsemmisítő vereséget szenvedett, és pártja is csak 13 százalékot kapott. Kihasználva azt a helyzeti energiát, amelyet a parlamenti választásokon aratott győzelem teremtett, Jelcin január 31-én bejelentette lemondását, amivel gyakorlatilag biztosította, hogy Putyint válasszák meg utódjának. Primakov kiszállt a versenyből. BEREZOVSZKIJ KÉZJEGYE Putyin karrierje, amely a semmiből emelkedett a csúcsokra, kísértetiesen emlékeztet azokra a politikai manipulációkra, amelyek segítségével Jelcint sikerült újraválasztatni 1996-ban. Elég régen és elég jól ismerem Berezovszkijt ahhoz, hogy mindkét hadműveletben fölismerjem a keze nyomát. Első ízben akkor találkoztam vele, amikor 1,5 millió dollárt adományozott a Nemzetközi Tudományos Alapítványnak, és az alapítvány ügyvezető igazgatója, Alex Goldfarb bemutatta nekem. Időközben elhíresedett davosi beszélgetésünkről már beszámoltam. Később Berezovszkij azt állította, ez a beszélgetés ösztönözte arra, hogy szindikátust alakítson Jelcin újraválasztásának érdekében. 1996 folyamán néhány igen őszinte beszélgetést folytattunk a választási kampányról. Ekkor volt alkalmam kitapasztalni, hogyan intézi a dolgokat Berezovszkij. Később, a Szvjazinveszt-árverésen ellenfelek lettünk, de továbbra is el-elbe- szélgettünk egymással. Igyekeztem rábírni arra, hogy szakítson a rablókapitalizmussal, és próbáltam megnyerni a törvényes kapitalizmus számára. Ő megkísérelt fölhasználni engem a Gazprom elnöki székéért folytatott kampányában — a Gazprom messze a leghatalmasabb kereskedelmi vállalat Oroszországban. 1997-ben meghívott Szocsiba, ahol meglátogattuk Csernomir- gyint, aki a Gazprom elnöke volt, mielőtt miniszterelnök lett volna belőle. A látogatás után Berezovszkij saját különrepülőgépén vitt vissza Moszkvába. Azt állította, hogy Csubajsz is, Nyemcov is támogatta az ő jelölését. Nem hittem neki, és megkérdeztem Nyemcovot, így van-e csakugyan. Kiderült, hogy akkor hallott először a dologról. „Csak a holttestemen keresztül!” — vágta rá. Valamivel később együtt ebédeltem Berezovszkijjal a „klubjában”, amelynek berendezése, nem tudom, szándékosan-e vagy véletlenül, azokéra a kocsmákéra emlékeztetett, amelyeket a maffiózók szoktak látogatni a hollywoodi filmekben. Én voltam az egyetlen vendég. Azt ugyan nem meséltem el neki, hogyan reagált Nyemcov a hírre, azt viszont elmondtam, hogy megkérdeztem őt a dologról, és azt állította, nem is tud róla, hogy Berezovszkij pályázik a Gazprom elnöki posztjára. Ennek hallatán Berezovszkij dühbe gurult, amitől engem kirázott a hideg. Úgy éreztem, hogy a szó szoros értelmében meg tudna
