Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - JUBILÁNSOK - Alabán Ferenc: A hiteles önismeret szellemisége (Portrévázlat a 70 éves Fónod Zoltánról)
Alabán Ferenc elidegenedett viszonyok miatt nem következett be, sőt néhány soros reklámfelhíváson túl, a tényekre alapozó szakmai vélemény meg sem jelent erről a kiadványról. * * * Az alkalmi értékelők rendszerint elfeledkeznek arról a tényről, hogy Fónod Zoltánt a közoktatásban és a kisebbségi oktatásügyben felmerülő gondok szinte permanensen foglalkoztatják. Nem csupán a múlt hiányosságait és deformációit elemzi, hanem a torzulások és visszásságok megszüntetésének igénye is megjelenik írásaiban. 1990-ben írt Lépéskényszerben... Mélyponton a magyar kisebbségi oktatásügy című cikkében, melyben elgondolkodtató megállapításokat tesz a szlovákiai magyarság műveltségi szintjéről, az anyanyelvi műveltség fontosságáról, jelenünk számára is alapvető megállapításokat tesz: „Megítélésünk szerint a szlovákiai közoktatás egyik legsürgetőbb teendője az önigazgatás elveinek biztosítása a nemzeti kisebbségi oktatásban. Meg kell szabadulni az ideológiai és szellemi gyámkodástól. Olyan irányító szervekre, testületekre van szükség, melyek az autonomitásra építenek, a legjobb szakemberek bevonásával.” Fónod szorgalmazza a megszüntetett kisiskolák újraindítását, az anyanyelvi szintű tanító- és tanárképzés biztosítását egy önálló magyar tanárképző és társadalomtudományi főiskola létrehozásával véli megoldhatónak. A kisebbségi iskolai gondokról szerkesztőként és felelős vezető beosztású munkakörben sem feledkezik meg — mindig következetes kiállást igénylő helytállást tanúsított és igényelt a magyarság jogainak követelésekor. Összefüggéseket feltáró későbbi véleményei az oktatásügy megbízható ismeretéből is merítenek. így az 1990-ben megjelent Kőtábláink című, válogatott írásokat tartalmazó tanulmánygyűjteményének utolsó nagyobb fejezetébe (Erős várunk a nemzet) nem véletlenül kerülnek be olyan tanulmányok, mint a Távlatok és értékek (Közoktatásunk időszerű kérdései), valamint a Tudomány és szellemi élet (Igények és gondok a nemzetiségi tudományos életben). Bizonyos összegző szándék mellett a változás és a változtatás igénye kerül ezeknek az írásoknak a középpontjába, tudatosítva azt, hogy a társadalmi átépítés folyamatából az oktatásügy és a kisebbségi kutatás kritikus szempontú megközelítése nem maradhat ki. Lényegesnek tartja azt, hogy az oktató-nevelő munka folyamatában különösen megnőtt a nevelés szerepe és ezzel a szolgálatetika tudatosításának igénye. A nyolcvanas években az ún. kétnyelvű oktatás bevezetésének idején Fónod már mint egyetemi oktató működött és határozottan kiállt a diszkriminációs párthatározatok ellen. Munkabírását és eredményeit többen ferde szemmel nézték, a manipulációk és az értelmetlen támadások sokban akadályozták és befolyásolták munkáját, pedig Fónod önmagával szembeni szigorúsága, következetessége éppen ebben az időszakban mutatkozik meg leginkább. Az újabb tapasztalatok hatására is az évek teltével egyre inkább a tudományos munka felé fordul. Tanári pályáját 1998-ban fejezte be, melyre szintén érvényes az az önjellemzés, amely egy vele készült beszélgetés során hangzott
