Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Cselényi László: A Magyar Műhely „apostolai” (montázs)
Kortárs magyar irodalom CSELÉNYI LÁSZLÓ A Magyar Műhely „apostolai” Ha egy előbbi írásunkban azt mondottuk, hogy a neoavantgárd apostolai Erdély Miklós és Bakucz József voltak, akkor ez csak annyiban igaz, hogy ők voltak a nemzedék rangidősei, s mára, mint láttuk, immár halott klasszikusai is. Ám ez az apostolság méginkább illik jelen vázlatunk protagonistáira, a párizsi Magyar Műhely három alappillérére: Nagy Pálra, Papp Tiborra és Bujdosó Alpárra. Az előbbi hasonlat nyomán Erdély és Bakucz inkább a mozgalom Keresztelő Jánosa és Messiása lehetnének, az apostolok viszont inkább a műhelyesek. A Magyar Műhely 1962-ben indult Párizsban, jubileumai, 100. száma 1996-ban jelent meg Párizs — Bécs — Budapest alcímmel, s ettől fogva az alapítók átadták a lapot egy fiatalabb, Pesten szerkesztő gárdának. Nem lehet a feladatunk itt és most értékelni egy kétségtelenül irodalomtörténeti fontosságú lapot, így csak megemlítjük, hogy az a Magyar Műhely volt, mely először jelentette meg Weöres Sándor Tűzkútját (Pesten csak ezután adták ki), a műhelyesek jelentették meg először magyarul. Ezra Pound Cantóit, Erdély Miklós, Bakucz József és mások köteteit, s külön számokkal tisztelegtek Kassák Lajos és Füst Milán, Szentkuthy Miklós s Erdély Miklós, valamint James Joyce emléke előtt. Aki jártas e dolgokban, tudja, hogy ez micsoda fegyvertény külön-külön is, de főleg együtt. Jelen kis vázlatainkban stílszerűen mi is protagonistáink módján kívánjuk megidézni munkásságukat egyrészt saját munkáikkal, másrészt a tőlük nem idegen montázs-technika segítségével. Három montázs az „apostolokról” NAGY PÁL szószerény éjszaka létüres tér pusztába zsidókat vezérlő nagy isten jó néha tévelyegni Hamvas-esték előregyártott tetemek vagina verbális szaván fogom a szót bársonykövér nyugalmát mellre így ni ki előttök mentél tüzes oszlopképpen kézen fogom a nyelvet szinekurva Amiről eddig szóltunk, Ady tói Csoóri Sándorig, az mind az ón. Hagyományos irodalom volt. Nem sokkal különbözött ettől a Juhász Ferenc—Nagy László-.
