Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - JUBILÁNSOK - Fonod Zoltán: Egy 65 éves fiatal költő információs bankja (beszélgetés)
A 65 éves Tőzsér Árpád köszöntése — Hadd toldjam meg a kérdéseidet egy újabb kérdéssel! Képzeljük el a jelenkori magyar költészet legmakacsabb avantgardistáját, a mi Cselényi Lacinkat húszévesen az ötvenes évek legelején! írt volna-e vajon Sztálin-ver- set? Nem lehet tudni. Amikor valóban húszéves volt, 1958-ban, akkor már nem divatoztak a kultuszversek, de korábban, ha Sztálin-verset nem is, ún. traktoros verset még Juhász Ferenc és Nagy László is írt, s az egyáltalán nem kis tehetségű Zelk Zoltán meg bizony nemcsak Sztálinról, hanem Rákosiról is szerzett egy kantátát. Nos, ismerve Cselényi megszállott irodalmi ellenzékiségét, mégsem valószínű, hogy őt a körülmények bármikor is kurzusköltővé tehették volna. Más kérdés, hogy ugyanez a Cselényi egy interjújában azt mondja: Weöres A hallgatás tornya c. kötetét, amely tudvalévőén 1956-ban jelent meg, csak Párizsban, 1965-ben olvasta, mert korábban nem tudott hozzájutni. Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy az induló Cselényire Juhász Ferenc költészete hat, és nem - mondjuk — Weöresé. Vagyis: nagyon nehéz megítélni, hogy a tehetség alakítja-e a körülményeket vagy a körülmények a tehetséget, hogy nekünk volt-e szerencsénk az 58-as indulásunkkal vagy a kornak volt szerencséje velünk. Egy biztos: Cselényi (vagy, mondjuk, én) 1956-ban és korábban, a világtól elvágott Gömörpanyiton (én Gömörpéterfalán) vagy akár Pozsonyban hiába akart (akartam) volna Weöres hatása alatt írni, ha nem juthatott (nem juthattam) hozzá Weöres könyveihez, de hogy a szlovákiai magyar költők zöme még 1965 után sem olvasta Weörest (és persze a világlírát, hisz pl. a Dobossy László szerkesztette Mai francia költők, s benne René Char, Henri Michaux és mások, már 1958-ban megjelent, s nem Párizsban, hanem Budapesten), azt már nem lehet a körülmények, a történelem rovására írni. * Az áttörés metaforájaként vagy korszaknyitó jövőképként is felfogható az ismert és sokat emlegetett, Férfikor című, 1958-ból való versed. Értékrendedben azonban — láthatóan — megfakult ez a mű, hisz sem a Genezis (1979) című gyűjteményes kötetedbe nem vetted fel, sem a közelmúltban kiadott összegyűjtött verseid, a Négy negyed (1999) nem tartalmazza... — Nekem tulajdonképpen gyűjteményes verskötetem mint olyan - az 1985-ben megjelent Köröket leszámítva - nincsen. A Genezis is, a Négy negyed is bizonyos sajátos szerkezet szerint működik, s azok a versek, amelyeket ez a szerkezet nem vett be, kimaradtak. A Köröknek nincs szerkezete, csak kronológiája, s a Férfikor benne is van! E vers tehát nem az értékrendemben fakult meg: egyszerűen újabb kötetkoncepcióimban nem találja a helyét. Egyáltalán nincs viszont kizárva, hogy még írok olyan terjedelmesebb művet, amelyben e mű direkt társadalmi elkötelezettsége is szerepet, esetleg új funkciót kap. * A Négy negyed című köteted ciklusait szokatlan módon állítottad össze. Az első ciklusban a Genezis c. köteted rendezési elvét követed, később a versek megírásának kronológiájához igazodsz. Mi indokolja ezt a rendhagyó megoldást?
