Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - JUBILÁNSOK - Pomogáts Béla: Gömörtől Mittel-Európáig (A 65 éves Tőzsér Árpád köszöntése)
A 65 éves Tőzsér Árpád köszöntése mint Milán Kundera, Danilo Kis, Mészöly Miklós, Konrád György, Esterházy Péter — és Tőzsér Árpád Ezek az írók beszéltek arról, hogy a közép-európaiság egyféle bizonytalan identitás: mint hagyomány és tudatforma, de talán inkább mint értelmiségi életérzés és remény, nagyon is létezik, a valóságban ugyanakkor nincs semmiféle nyoma. Ezt a bizonytalan, mondhatni: imaginárius közép-európai létet szimbolizálja vagy mitizálja Tőzsér Árpád ismert lírai hőse: Mittel úr, akinek neve egyszerre utalhat a „közép-európaiság", a „közepesség” és a „közvetítés” fogalmaira, egyszersmind magára a költőre, akinek tudatállapotait közvetíti. Mittel úr egyszerre filozófus és humorista, alakja költői anekdoták tárgya és közép-európai példázatok hőse. Csűrös Miklós. Tőzsér Árpád költészetéről szólva, tanulságosan jellemzi mindezt, midőn arról beszél, hogy Mittel úr történeteinek világa „példázatszerű karaktert kap. A filozófia és a humor, a bölcselet és az anekdota találkozása, kivált Kelet-Európában, de nemcsak errefelé, régi invenció és kifejezési eszköz. A rövidség kedvéért most csak Mikszáth és Hasek példájára, az újabb magyar lírából Weöres, Kálnoky, Tandori, Petri hasonló tendenciájára emlékeztetünk. A prágai irónia kifejezés szinte állandó terminussá szilárdult a cseh-szlovákiai esszéisták szóhasználatában.” A Bejárat Mittel úr emlékeibe, a Mittel úr feltalálja a vers nélküli verset; a Történet Mittel úrról, a gombáról és a magánvalóról rendre olyan világot és olyan emberi személyiséget, sőt művészetet invokál, amely maga a bizonytalanság, amelynek nincs igazi léte, legfeljebb mítosza, ezt a mítoszt azonban a kételkedés és az irónia színezi, sőt határozza meg. Ebben az imaginárius és mitikus világban nincs időrend, nincsen okság, nincs igazi valóság és ez a sorozatos bizonytalanság: maga a közép-európai lét, a „Mittel-lét” végül is megfoghatatlan és meghatározhatatlan, akár maga a közép-európai történelem és valóság. Ezzel a történelemmel és valósággal küzd meg Tőzsér Árpád: a költő és gondolkodó, bizonyára abban a reményben, hogy a közép-európaiság, mint létforma és történelmi produktum, talán nehezen értelmezhető, küzdeni érte mégis értelmes dolog, egyszerűen talán azért, mert a régió népeinek és különösen a kisebbségi létben élő közösségeknek, mint amilyen a Szlovákiában élő magyarság is, nincs más stratégiai lehetősége, mint a közép-európai stratégia. Az, hogy a formátlan, abszurd és lehetetlen „Mittel-létből” egyszer valóban közép-európai együttműködés és identitás legyen, és akkor az a bizonytalan közép-európai mentalitás, amelyet Mittel úr képvisel, formát kaphat: határozottabb, öntudatosabb lehet. Pomogáts Béla
