Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - KÖSZÖNTŐ - Szeberényi Zoltán: Lehocky Teréz, a novellista és a prózaíró. Rákos Péter, az európai formátumú tudós
KÖSZÖNTŐ Rákos Péter, az európai formátumú tudós Tizenkét év telt el csupán azóta, hogy Az irodalom igaza című, 1987-ben megjelent tanulmánykkötetének utószavában írhattuk: „Rákos Pétert kivételes hely illeti meg a (cseh)szlovák és a (cseh)szlovákiai irodalmi és tudományos életben.” Azóta a történelem kulisszái elfordultak, a lokalizáló jelzők érvényüket vesztették, de megmaradt és még nyilvánvalóbb lett az a „kivételes” hely, amit Rákos Péter az irodalomtudományban betölt. Személyében egy európai formátumú tudóst tisztelhetünk, aki a nemzeti és nemzetiségi kereteket messze meghaladva, európai összefüggésekben vizsgálja az irodalom jelenségeit. Egyike azon keveseknek, akik jelenlétükkel enyhíteni tudták azt a fájdalmas veszteséget, ami Fábry Zoltán dőltével érte irodalmi életünket. Rákos egyformán és a részletekbe menően járatos a cseh és a magyar irodalomban, de irodalomszemlélete, irodalmi munkássága szélesebb bázisra, Közép-Európa soknyelvű kultúrájának ismeretére és széles körű világirodalmi tájékozottságra épül. Hivatásából adódóan azonban a magyar irodalom áll tudományos érdeklődése középpontjában. Négy évtizeden át oktatta a magyar irodalom történetét a prágai Károly Egyetemen, elévülhetetlen érdemeket szerezve a csehországi hungarológia kibontakoztatásában, fellendítésében. Napjaink legjelentősebb cseh hungarológusai az ő tanítványai közül kerültek ki (pl. Richard Prazák, Jaroslava Pasiaková). Oktató-nevelő munkája mellett kezdettől fontos feladatának tekintette a magyar irodalom csehországi népszerűsítését, és a cseh—magyar irodalmi és kulturális kapcsolatok kutatását, ápolását. Az utóbbi témakör elvi kérdéseit, fellelhető eredményeit, a vele kapcsolatos elgondolásait A magyar—cseh irodalmi kapcsolatok három évtizede (1976) című összefoglaló tanulmányában fejtette ki részletesen. A kapcsolatok természetére, a kapcsolatkutatás lényegi feltételére vonatkozó nézeteit azonban egy interjúban fogalmazta meg a legtömörebben: „Az irodalmi — vagy kulturális — kapcsolat bonyolult valami. Öröm megállapítani, hogy van, de naivság követelni (bár szabad kívánni), hogy legyen. Alapvető létezési formája: egymás kölcsönös megismerése.” (Fónod Zoltán: Látogatóban Rákos Péternél. Vasárnapi Új Szó, 1970. jan. 18., 8. p.) A témakör kulcsszava tehát a kölcsönös megismerés, a mindennemű közeledés, értékcsere és kapcsolat nélkülözhetetlen feltétele. Rákos Péter nemegyszer kifejtett meggyőződése, hogy a közép-európai népek kultúrája, így irodalma is, sok hasonlóságot mutat, melyek feltárása és közkinccsé tétele segítené a népek közeledését, kultúrájuk gazdagodását. Az egyik ösztönzője ama kiterjedt, intenzív törekvésnek, hogy a magyar irodalom legértékesebb és legsajátosabb műveit minél szélesebb körben népszerűsítse a cseh olvasók között: „törekszem rá — nyilatkozta —, hogy megmutassam a magyar irodalom nagyságát és szépségét, nem tompítva szégyenlősen, ami benne sajátosan magyar, de nyomatékkai éreztetve, mennyire rokon szellemű és fogant 2tású sok tekintetben éppen a csehvel, ezen túlmenően: mennyire közép-európai (Közép-Európában ugyanis hiszek és szeretem), s még tovább menve: mennyire európai...” (uo.)
