Irodalmi Szemle, 2000
2000/9-10 - Kovács András Ferenc: Szép magyar mulatságok (versek)
Kovács András Ferenc Szép magyar mulatságok Hommage a Jókai, Mikszáth, Krúdy, Móricz Hej, milliókat vertem el én, milliókat! Törikszakadtig mekkorát mulattam! Vigadni vont a lélek, csalt az álom — Rohantam is, de rögvest cifra hintán, Homokfutón, vén kóberes kocsin... De volt, hogy vittek — szűk szekérderék ben Hevertem szalmán, máskor széna közt, Hol részegen, hol épp halálra szán tan, De akkor is szétvágtatott szívem, S nyargaltam úgy, mint büszke szél a pusztán, Föl-fölsüvöltve, dühvei szétviharzón Sok délibábos eszmekép nyomában, A Hortobágytól zord kárpáti éjbe... Hej, milliókat vertem el én, milliókat! Törikszakadtig mekkorát mulattam! Hogy vágtattam!Murizni vitt a virtus, Vigadni hajszolt vérem, úri kedvem, Bús vakmerőség, szép, nagy álmodások — Kókadt akácok, lápok, nyíresek közt Hajtattam, és feszt húzattam fülembe, Tokaj hegyétől Somlóig suhogván, Hős ámításul, gondfeled tetőül Megkönnyezett meséket, mennyzenéket, Cigányszirének megfáradt dajánát... Hej, milliókat vertem el én, milliókat! Törikszakadtig, hej, torokszakadtig Elkurjogtatván, mekkorát mulattam — Amíg tellett, betellett, s egyre táncolt Törikszakadtig unt betyári csárdák, Útszéli korcsmák síkos asztalán, A szomjúságban bujdosó pohár! Hogy ropta ott! Beléroppant, ha kellett, Flogy ropja még Rákóczi-indulókra...
