Irodalmi Szemle, 2000

2000/1-2 - ANKÉT - Veres János: Feltámasztó csillag, Tudd meg (vers)

Veres János versei

mert vastérdekkel lép rám a valóság, hogy nem enyém a vánkos, amit ujjad igazgat, s jönnél hamar, de vermed visszafog,

— a felvágott nyelvű csönd felzokog.

Nehéz fegyvertelenül várni, míg sugarát a szerencsénk elküldi, s megtanulni, hogy a legkeményebb férfimunka: remélni, tűrni.

Feküdni hanyatt, falat bámulni, a fösvény napok karma közé halva, s látni, hogy egy láthatatlan kéz neved öt betűjét írja fel falra.

Hadd fájjon jobban, sebembe nyúlok, mint a gyerek, ha nincs vele az anyja: forgó hangszalagról hallgatom beszéded, illatozó, szúró rózsakoszorúnak szavaidat az est szívemre forgatja.

A fenyők is búsak, a táj elájult, koponyámban pányvára vert csikók körme kapál, dobban, holnap kimegyek kedvenc tisztásodra, s megkeresem lábnyomod a hóban.

Tudd meg

Nem éremre pályázom s bámulatra, tudd meg, társam, ki együtt élsz velem. Hogy vakmerően játszom a dögevőkkel? Bús kötéltánc ez Mar a félelem.

S hogy mégis csinálom, amit csinálok, a díjazáskor az lesz rendjelem.