Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - NYELV ÉS ÉLET - Lanstyák István: A magyar nyelv helyzete és jövője Szlovákiában (tanulmány)
NYELV ÉS ÉLET LANSTYÁK ISTVÁN A magyar nyelv helyzete és jövője Szlovákiában Amikor a felvidéki millenniumi emlékünnepség1 programját megkaptam, némi meglepetéssel és nagy-nagy örömmel nyugtáztam, hogy a kulturális programok, a vallási jellegű rendezvények és a szórakoztatás mellett milyen nagy súlyt fektettek a szervezők a tudományra. Az elmúlt ezredévről ünnepi frázisokban is lehet beszélni, István király személyét és életművét át lehet színezni aktuálpolitikai céloknak megfelelően. Nagy örömömre szolgál, hogy e rendezvény szervezői nem ezt a széles, jól kitaposott utat választották, hanem ehelyett egy keskenyebbre, nehezebben járhatóra tértek: olyan embereket hívtak össze erre a tanácskozásra, akik az elmúlt ezredév különféle vonatkozásairól hitelesen tudnak beszélni, a múlt hiteles ismeretével pedig a legjobban lehet a jövőt megalapozni. Az előadások apropója: az ezeréves magyar államiság ünnepe és — ami ezzel nagyon szorosan összefonódott — a keresztény vallás ezeréves magyarországi jelenlétéről való megemlékezés óhatatlanul egy olyan szellemi erőteret teremt, amelyből az elhangzott előadások általában nem tudták magukat kivonni, s e tekintetben az enyém sem kivétel. Ezért a szorosan vett nyelvi tényeken kívül olyan kérdésekre is ki szeretnék térni, amelyek látszólag messze vezetnek témámtól, valójában azonban a legszorosabban összefüggnek vele. Ilyen például az István király életművéhez való mai viszonyulás kérdése, illetve a szó bibliai értelmében vett kereszténységhez való személyes kapcsolódás mikéntje, mert ez meggyőződésem szerint hatással van nemzetünk jövőjére, s ettől elválaszthatatlanul nyelvünk jövőjére is. Tudom, világnézeti kérdésről van szó. De hát a nyelvész is csak ember, s mint olyan néha szükségét érzi, hogy olyan kérdésekben is elmondja véleményét, amelyek tudományosan nem bizonyíthatóak. Ez nem baj, egészen addig, amíg a kettő — a szakirodalom tanulmányozása és az empirikus kutatások révén szerzett, többé-kevésbé objektív ismeretanyag, illetve a tudományon kívül álló világnézeti meggyőződés — kellően elkülönül egymástól. Még ha magában az emberben mindkettő szükségszerűen egyszerre van is jelen. Ami mármost mondandómnak a tudományos objektivitásra törekvő részét illeti, fontos tudni, hogy a nyelvtudományon belül jómagam egy olyan diszciplínának vagyok a művelője, amely a nyelv és a nyelven kívüli valóság, pontosabban a nyelv és a társadalom összefüggéseit kutatja: ez a szocioling- visztika. Nyelvünk helyzete másképp nem is nagyon vizsgálható, mint a tágan
