Irodalmi Szemle, 2000

2000/7-8 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Cselényi László: Az Új Symposion nemzedéke Szemelvények

KORTÁRS MAGYAR IRODALOM

őket. A remekművek nyilvánosságot kívánnak, előbb-utóbb nyilvánosságra törnek, mint a mindenkori mag a mindenkori hó alól. így történt ez a Befejezetlen mondat, A Mester és Margarita, a Doktor Zsivágó esetében” — írja Sükösd Mihály Sinkó redivivus c. írásában s így folytatja: „Halandó életében Sinkó Ervin nem érte meg, hogy az Optimisták és az Egy regény regénye Magyarországon is megjelenjék. Ez a tény fájt neki, de bölcs iróniával keretezte csalódását. Most már mindkét könyv jelen van, olvasható. Ha élne, Ervin Iszidorovics feltehetően megsodorná a hosszú füle cimpáit elégedettsége jeléül.”

Mert remekművet olvasunk, szerzőjének s talán az egész korszaknak egyik reprezentatív művét. Ráadásul többrétegű, többszólamú remekművet, hisz a korabeli napló csupán egyik rétege az egésznek. Ám egy egész kötenyi rész keretezi a Naplót. Előzményeit és utóéletét. Mi sem jellemezheti ezt jobban, minthogy az egész könyvet Epilógus, aztán Utóirat, Függelék, Még egy utóirat és Sükösd már idézett utószava keretezi. S még egy Jegyzet a kiadásról, Bosnyák István tollából.

„A szöveget megalkotó emberi lény porlandó. A szöveg fennmarad, öntörvényűén létezik. A szabadság és szükségszerűség egysége Sinkó Ervin esetében időlegesen megvalósult."

Domonkos István: Kormányeltörésben

„én lenni / én nem tudni magyar / élni külföld élet /pénz nyelv zászló / himnusz bélyeg / elnökök vezérek / előkotorni megfelelő / ott ahova érek"

A vers címe: Kormányeltörésben. A keletkezés dátuma: 1971. A kötet címe, amelyben megjelent: Áthúzott versek.

A jugoszláviai magyar irodalomnak pár évtizeddel ezelőtt nagy recepciója volt mifelénk (is), ugyanúgy, mint az egész magyar nyelvterületen. A hatvanas években elsősorban rajtuk keresztül kaptuk mi is a mai, legdivatosabb modern irodalmat-művészetet. Különösképpen az Új Symposion körül tömörült nemzedék fejtett ki akkoriban jelentős aktivitást s befolyásolta szinte az egész kortárs magyar irodalmat.

„ez lenni vers / szavak kínai falát / megmássza a halál / élet frázisait / emberbőr kötésben / adják ki az írók / nemzeti irodalmak generálisai / én nem bírni nemzeti /fogások erős szaga /portable haza"

Manapság mintha egyre kevesebbet hallanánk a vajdasági magyar irodalomról (ellentétben persze a politikával). A hatvanas éveibe érkezett nemzedék mintha lehiggadt vagy elhallgatott volna, elhunyt (Koncz, Sziveri) vagy áttelepült, az utánuk következők pedig már korántsem voltak olyan érdekesek, mint idősebb pályatársaik voltak.

„és menni külföld / mit munkaengedély / kofferban szalonna / két kiló kenyér / én nem látni új látóhatár / én menni külföld / talpalni csikorgó havon / élet nercbunkbákban jönni / végni engem nyakon"

Van ennek persze más oka is. Elsősorban az, hogy manapság immár Magyarországon jelenik meg minden, olykor több is a kelleténél, így a jugók