Irodalmi Szemle, 2000
2000/7-8 - Vida Gergely: Az öreg; A csecsemő kinyitja szemét; húzódik, mozdulatlan; Az érintés fázisai (versek)
Vida Gergely versei a levegőn megragad, ugye, szomszéd, az emlékek befejezhetetlenek, legalábbis, amelyek itt felejtkeztek, mint kabátban tél után a moly, ugye, szomszéd, félig-meddig jó minden, olyan, akár a félmosoly. A csecsemő kinyitja szemét a tekintet nekiállt kirakni zárójeleit a tárgyak közé és ahogy a kampó egyiknek-másiknak a húsába beléakadt valahogy szorosabban markolták egymást az eres kezek s a csontos ujjak is egymásba majd belebújtak de csak mászta testüket a pászta s a glanc csiganyomában egyszerre kinőttek a bútorok csak úgy fizikálisán pusztán (hiszen a trópusok bútor: tumor testeseiének ilyen korban még nem szokás bedőlni ahhoz még hiányzik az évek flanca) és hallani lehetett ahogy a csavarok az anyákba mélyebbre bújnak s a kontúrok meg egymáshoz közelebbre oda-mozdulnak hogy a roppanást már éppenséggel hallani lehet és hogy az is valami hogy ez minden hogy csupáncsak a kölcsönös névmás megnövekedett szerepéről van szó húzódik, mozdulatlan találós: építőanyagból függőleges
