Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - MARGÓ - Szuchy M. Emil: Rangos bemutató a Komáromi Jókai Színházban
SZÍNHÁZ buzdítást is adhatott fiatal színészeinknek, hogy a szerep adta érzelmi-értelmi állapot megformálását ne a hamis pátosz, hanem a tehetségük irányítsa. Úgy vélem, Jókai szelleme „átjött a rivaldán”, amikor múltba és jelenbe tekintve megrendítette a közönséget. Színész és néző átérezhette azt az erkölcsi megtisztulást, amely a három felvonásra osztott drámai erejű családi és közösségi játékot áthatotta. A pergő jelenetekben a párbeszédek tartalmi hangsúlyai határozták meg a színpadi játék művészi értékeit. Gáli László vendégrendezése a szereplők lélektani reakcióira építette koncepcióját. Tudott időt szentelni arra, hogy olyan színpadi légkört teremtsen, amelyet a mű megkövetelt, így: az emberi erények értékeit határozott hangsúllyal állította az események középpontjába. A rendező hasznosan segítette színészeit, hogy híven játsszák el szerepeiket abban a környezetben, amely a Húros Annamária (m.v.) forgó színpadra tervezett díszletében és adekvát jelmezeiben csakis sikeres lehetett. A három felvonásra tagolt dramatizáció első jelenetében megismerhetjük a címben is érzékletesen kifejezett kőszívű embert, Baradlay Kázmért. Ropog József drámai alakításában a negatív hős kemény végakarata ott kísért akkor is, ha már nincs jelen a cselekményben. Baradlayné szerepében örömmel fogadtuk Kuczman Eta komáromi vendégjátékát. A fájdalmaiban vergődő nagyasszonya erőteljes. Cselekedeteiben okos és határozott, megjelenése magabiztos, minden mozdulata kimért és elegáns. Tisztán hangzó szavainak súlya van. A három Baradlay fiú sorsát a hős lelkű anya irányítja. Kukola József (Ödön), Gál Tamás (Richárd) és Bernát Tamás (Jenő) a Jókai által megrajzolt három férfijellemet hitelesen ábrázolja. Ödön alakja, jelleme otthon, a nagy feladatok hevében teljesedik ki, és a hazafias csoport eszményi vezetőjévé emelkedik. Kukola Józsefnek sikerült elhitetnie velünk, hogy tetteit emberség, elfogulatlanság és hazaszeretet vezérli. Richárd a vidám, bécsi élethez szokott huszártiszt fokozatosan igazi hőssé válik Amikor édesanyja hívó szavára, és tisztiszolgájának hatására kiadja az új jelszót: „nyergelj, fordulj!”, tudja, hogy hol a helye. Gál Tamás kitűnő érzékkel alakítja a bátor, becsületes és bajtársias ifjút, kinek hazaszeretete nem csupán fellángolás, hanem életre szóló őszinte érzés. Jenő könnyen befolyásolható, gyönge idegzetű, de tiszta szívű, rokonszenves fiú. Bécsben az ellentáborhoz köti szerelme és az aljas cselszövés. De édesanyja kiragadja ebből a környezetből, őt is hazaviszi. Jenő nem is érti, mi történik körülötte, nincs elég ereje a harchoz, mégis ő az, aki az önfeláldozás legszebb példáját adja, amikor feláldozza életét. Bernát Tamás azonosulni tudott szerepével, és meggyőző erővel jelenítette meg a legkisebb Baradlay fiú hőssé magasztosult alakját. A női szereplők is elsősorban pompás karakterrajzaikkal emelkedtek ki. Benes Ildikó (Antoinette) igen meggyőző ábrázolással jelenítette meg a bárónő ellenszenves alakját, akárcsak Benes Nagy Anna (Alphonsine) aprólékosan kidolgozott szerepével. A kisebb szerepekben Bánczi Rita (Edit), Rab Henrietta (Aranka), Mák Ildikó (Remigina nővér), Nagy Kornélia (Betti) és a többi női szereplő is hozzájárult a sikerhez. Meg kell még említenünk Tóth Tibort (Palwitz Ottó) meggyőző játékát,
