Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - ANKÉT - Zalaba Zsuzsa két verse
Zalaba Zsuzsa Az álom az álom visszaadja s a reggel elveszi mindig elveszi most már tudom: a lépést kell megkeresnem amit akkor ott nem léptem meg lángok: a torkában lángok és ég veled ahogyan gyászolja ahogyan ünnepli ahogyan siratja ahogyan szereti talán most ölelné talán most megölné gyűlöli — mert nem szeretheti szereti — mert nem gyűlölheti p.s. túlélheted: hiszen csak várakozol de a várakozás — másokban haldokolsz Amióta a szív amióta a szív sebezhető kések sem kellenek a fák bennem nőnek átszövik titkaim
/
