Irodalmi Szemle, 2000

2000/5-6 - ANKÉT - Hudák Katalin versei

Hudák Katalin versei

fülem mögött nevet tiszai kis virágom, kergetem a szelet virágok, gombák, bokrok közt.

már nem kísér a hideg, sértődötten fut el, mert mosolyomon a nyári nap csillog, február ráfagy az útra, vicsorít, foga villog, azt hiszi, ideje soha sem fogy el.

de mi várunk türelmesen, mosolyogva tapsolnak velem fái, bokrai Bodrogköznek, ő erejét gyűjti, a csillagok egymásnak ütköznek, február rosszat sejtve fülét befogja...