Irodalmi Szemle, 2000
2000/5-6 - ANKÉT - Aich Péter: Fél évszázad (adottságok, utak, lehetőségek)
ANKÉT remélhetően ki is teljesedik. Ha egyszer mégis bejutunk az Európai Unióba, a politikai határok jelentősége úgyis adminisztratív jellegűvé „degradálódik”. Az említett provincializmus elsősorban az ötvenes évekre jellemző és a minőségi megállapításon túl nem jelent semmi elmarasztalót. Egyszerűen ez volt, a körülményekhez viszonyítva úgyis kiváló eredményeket tud fölmutatni. De ismétlem: ítéletünkben a viszonylagosság nem lehet az abszolút mérce. Mert olyan lenne ez, mint holmi kölcsönös vállveregetés egy vidéki műkedvelő egyletben. Ám éppen ezért elfelejteni sem szabad. Zárójelbe tenni, szőnyeg alá söpörni éppenséggel veszélyes. Sosem szabad elfelejteni, milyen időben, korban született egy-egy mű, csak ennek alapján lehet az általános, objektív kritériumok alapján ítélkezni fölöttük. Sok értékes, jó, becsületes könyv született, amelyekről idővel nyilván ugyanúgy megfeledkezünk majd, mint az első köztársaságban szinte a semmiből induló „szlovenszkói magyar irodalom” terméséről (mert ugye Babits nem hozzánk települt át, Kassák viszont Pesten ragadt). De azért ezek a könyvek kétségtelenül egy kor dokumentumai, s ki tudja, idővel hátha többre tartjuk majd őket. A jövő mindenesetre más távlatokkal kecsegtet, mint ötven évvel ezelőtt (csak olvasó is legyen hozzá). Hiszen minden fönntartás ellenére sajtószabadság van és mai demokrácia fogalmunk is más, mint a Masaryk-féle (akkor élenjáró) demokrácia. Ha élni akarunk e lehetőséggel, föl kell adni a még mindig bennünk lapuló provincializmust, a regionalizmus csökevényeit (miközben nem gondolok a Koncsol szerkesztette Csallóközi Kiskönyvtár típusú kiadványokra, hiszen az egyetemes magyar érték). Európához idomulni a legjobb magyar hagyományokat és értékeket követve — gondolom ez a járható, célravezető út. S persze egy-két „kimagasló, nagy tehetség”sem ártana. Meg aztán a kritikát is jó lenne fölébreszteni Csipkerózsika-álmából (ha ugyan van mit fölébreszteni). Mert a kritika az, amely az első mérleget megvonja, vitázik s vitát indít, tisztázza a fogalmakat. Az pedig már szinte a leányálmok kategóriájába tartozik, hogy a sajtó is többet foglalkozzon a szellemi termékekkel (mondjuk, a gyilkosságok, szerencsétlenségek és egyéb rémtettek rovására). Hogyan másképp kerüljön egy-egy új könyv a köztudatba? Az irodalmat is lobbyzni kell — nem az író miatt, hanem önmagunkért, szellemi értékeink érdekében.
