Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - HAGYOMÁNY - Fried István: Sziklay László szlovák irodalomtörténete
HAGYOMÁNY XIX századi fejezeteket tekintve) a módszertani kényszeredettséget, és a hungarus patriotizmus magatartásformáinak bemutatása nem pusztán a nacionalista előítéletek cáfolataként érdemel említést, hanem azért is (vagy azért elsősorban), mert a monokauzális-leegyszerűsítő szemlélet alternatíváját jelentette egy irodalmi jelenség rétegzettségének bemutatásával. Rávilágítva arra, hogy miféle eszmetörténeti premisszák játszhatnak szerepet egy írói világkép alakulástörténetében. Egészen Hviezdoslav életművéig vezethető el annak a „regionális” kontextusnak „ihletése”, amely a közös történelmi múlt, az együttélés kulturális alakváltozataiból tevődött össze. Ennek „utóélete” Sziklay László irodalomtörténet-írásából is kiolvasható, és éppen ebben a vonatkozásban tér el például Ludwig Richter, német szlovakista (szlovák irodalomtörténeti) nézőpontjától. A ma összehasonlító irodalomtudományában természetszerűleg más aspektusok és kutatási stratégiák érvényesülnek, mint érvényesültek 1962-ben. A kontaktológiai szemlélet a háttérbe szorulni látszik, az integratív módszer sikeresebbnek mutatkozik. Ám még napjainkban is akad a komparatisztikának olyan „szegmense”, ahol a közvetlen érintkezéseké a főszólam: az intertextuali- tásban. Az is egyre világosabbá lesz, hogy nem elégedhetünk meg az irodalmi mű létmódját sok tekintetben meghatározó szövegköziség általánosságba fúló tételezésével. Mindinkább hangsúlyosabbá lesz egy olyan típusú regionalitás szempontrendszerének kidolgozása, amely egy szűkkeblűén értelmezett iroda- lomcentrikusságból kilépve, az irodalmat a kulturális szöveg felé közelíti, illetőleg a kultúrát szövegként, szöveguniverzumként írja le. Ennek folyományaképpen a régiót részint kultúrák párbeszédeként, részint kultúrák, diskurzusok egybeszövődéseként érzékeli/érzékelteti. Kiváltképpen gyümölcsözőnek ígérkezik a szlovák—magyar összehasonlító irodalomtudománynak ebben az irányban történő újragondolása. Valójában idecélzott Dionýz Ďurišin kísérlete a komparatisztika terminológiájának és az irodalmak közötti együttesek (medzi- literárne spoločenstvá) elemzésének megújítására, de lényegében Sziklay László 1962-es irodalomtörténetéről csak mostanában tetszik ki, hogy mai gondolkodásunkat segített megalapozni. Nemcsak páratlan anyagbősége, higgadt előadásmódja kölcsönöz a munkának értéket, hanem az a fajta beállítódás is, amely két irodalom kapcsolatait csupán egy nagyobb kulturális együttesben tudja bemutatni, mai szóval élve: interkulturális viszonylatoknak nem csupán alárendeli, hanem azok szerint minősíti még „helyi” értékét is. Sziklay László 1962-es irodalomtörténetét még sokáig forgathatjuk — nem csekély haszonnal. Hivatkozott szakirodalom BIBLIOGRÁFIÁK Käfer István: A szlovák és a cseh irodalom magyar bibliográfiája a kezdetekről 1970-is Budapest 1985. ej Chmel, Rudolf (zost.} Bibliográfia slovensko-maďarských literárnych vzťahov In: Tradície a literárne vzťahy. Ved. red. Mikuláš Bakoš. Bratislava 1972. 259—271. Fried István: Auswahlbibliographie der ungarischen literaturwissen-schaftlichen Slawistik (1959—1975) Studia Slavica Ac. Sc. Hung. 1977. 391—451.
