Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - TUDOMÁNY - Weinwurm Bence: A kassai Articuli Communitatis Electae egy XVI. századi magyarországi változata (tanulmány)
TUDOMÁNY Egyébként, testvérek, örüljetek, legyetek tökéletesek, buzdítsátok egymást, legyetek egyetértők, éljetek békességben, s a szeretet és békesség Istene veletek lesz. (2Kor. 13, 11) Kérlek tehát titeket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatosságban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Igyekezzetek megtartani a lelki egységet a béke kötelékében. (Ef. 4, 1—4.) Úgy tűnik tehát, hogy Hebenstreytre igen nagy hatást gyakorolt a Szent Pál-i tanítás, és a keresztény teológia ezen részét megpróbálta minél erőteljesebbé és kanonizáltabbá tenni a városban. Mindenesetre annyi megállapítható, hogy az az út, amit Hebenstreyt választott, jelesül, hogy jogi formába öntötte a tanítást, nem általános jelenség a kor irodalmában. Hebenstreyt abból indult ki, hogy az első század őskeresztényi közösségei olyan tiszta testvériségen alapuló „nagycsaládok” voltak, ahol a gazdasági egységesség és a szellemi fejlődés mindenkit egyaránt jutalmazott és büntetett — ha szükséges volt. Mivel pedig az őskeresztény közösségek élén választott személyek álltak, ennyiben hasonlatosak voltak a középkori városokhoz, hol szintén választott tanácsnokok és bírák vezették a közösséget. Mint ahogyan Szent Pál a leveleiben, úgy Hebenstreyt a maga munkájában igyekezett erősíteni a keresztényi lelkületet, az egységet. Már Pál korában is léteztek széthúzó tendenciák egy-egy egyházközségben, Hebenstreyt korában ezek a törekvések minden bizonnyal még erősebben jelentkeztek, hiszen egy város életében nemcsak szelemről volt szó, hanem hatalomról és pénzről is. Éppen ezért Hebenstreyt olyan példához nyúlt, amely legitimizálja törekvését, kimondatlanul is párhuzamot von kora és az őskeresztény közösségek társadalmi berendezkedése, emberi gyengesége között. A rendcsináláshoz pedig a legautentikusabb és a középkor legnagyobb tekintélyű egyháztanítójához, Szent Pálhoz fordult, akinek elveivel senki sem mert szembeszállni. Hebenstreyt ügyes taktikus volt: megfellebbezhetetlen tanítómesterét oly módon használta fel, hogy egyszersmind szigorúan szabályozta a tanácsülések morális rendjét, ugyanakkor arra a vallásosságra apellált, amely minden esetben képes volt felülkerekedni a középkor emberében. Hebenstreyt Szent Pál idézeteivel olyan hagyományt vezetett be Magyarországon, amelyet általában a lutheri reformáció terjedésével hoztak összefüggésbe. Maria Tischler megállapítja, hogy a Szent Pál-i tanítások a Decretum Gartianiban is jelen vannak, ezért feltételezhető, hogy Hebenstrey mindkét szöveget — a Bibliát és a Decretumot — egyaránt ismerte. A Decretum elsősorban a jogi életben jelen lévő, az apostoli tanítások morális erejét helyezi előtérbe, oly módon, hogy a klerikusok elé kész modellt állít. Hebenstreyt tehát elkövette azt a forradalmi újítást, hogy az egyházi jog tankönyvéből, a Decretumból merített forrásokat egy városi jogszabály elkészítéséhez. Az egyházjog közvetlen alkalmazását mutatják az eredeti kassai Articuli Communitatis negyvenedik és negyvenegyedik artikulusai is. A két fejezet az egyházi és világi méltóságok által írt levelek fogadásának rendjéről szól. A negyvenegyedik artikulus tételesen felsorolja, hogy melyek azok az egyházi
