Irodalmi Szemle, 2000

2000/3-4 - TUDOMÁNY - Weinwurm Bence: A kassai Articuli Communitatis Electae egy XVI. századi magyarországi változata (tanulmány)

TUDOMÁNY

már Grenitzer Ágoston volt a városbíró13, a Hebenstreyt név pedig soha többé nem fordul elő Kassa történetében.

3. A MŰVELT HANNS HEBENSTREYT

Ahhoz, hogy jobban megértsük Hebenstreyt műveltségének lényegét, először is látnunk kell, mely forrásokkal is rendelkezett a korabeli jogi irodalom. A magyar közigazgatási jog a Felvidéken alapvetően két nagy jogcsaládra támaszkodott: az északi németség által használt Szásztükörre (Sachsenspiegel) és a délnémetség által összeállított Svábtükörre (Schwabenspiegel). Mielőtt azonban közelebbről is megszemlélnénk e két jogcsaládot, le kell szögezni: a magyarországi jogi gyakorlatot és a közigazgatási, azaz helyi jogot mindig is betelepült németek alakították a középkorban. Mindezt a már fentebb is említett Nürnbergi Márk példája mutatja, aki az uralkodó közvetlen környezetében dolgozott, vagy — kézenfekvő módon — maga Hebenstreyt is jól mintázza, aki az akkori magyar királyság egyik legjelentősebb városának állt az élén, meghatározta a kereskedelmet, és a legnagyobb városi vagyon gyarapításán dolgozott

3.1. Az északnémet jogcsalád

A Szásztükör a szászok öröklött joga. A tükör maga a paraszti és lovagi viszonyokat tárgyalja, Magyarországon — elsősorban a XIII. felvidéki szabad királyi város — a Szásztükörnek egy speciálisan módosított változatát, a Halle-Magdeburgi jogot használta. Legkorábban Kisszeben és Eperjes emelte saját szabályai közé a magdeburgi jogkönyvet 1377-ben. Mivel azonban a Szásztükör nem volt konkrét törvény, csak egy — mai szóval élve — kerettörvény, amely részletes szabályozást ír elő a különféle feladatokra, minden városban egyéni alkalmazási formája jött létre. Készült azonban általános magyarítása is a Szásztükörnek a Felvidéken, a jogtörténet ezt nevezi Szepességi Önkénynek vagy Zipser Willkürnek.

3.2 A délnémet jogcsalád

I svábtOkOr

Becs (1221)

Igló (1249)

Selmecbánya (1240 k&rQl)

A bányavAroaok 1328-tól

Zaolna (1370)

Ka»«« (1347)

Buda (1244)

I Komárom (1256) |

[ BArtfa (1370)

I Eperje« ( 1374)

szAsztOkör