Irodalmi Szemle, 2000

2000/3-4 - MÁRAI SÁNDOR MŰVEIBŐL - Zeman László: Tisztelgés egy életmű előtt. František Miko 80 éves

Tisztelgés egy életmű előtt

ból sem, hogy a mester és a „nyitrai iskola” eredményei gyakran képezték tárgyát a cseh szemiotikusok, az irodalomeszétika művelői és a szövegnyelvészek ebbeli tájékoztatásainak (Osolsobé, Mathauser, Macura, Macurová, Hoff- mannová s mások). Zsilka Tibor ez irányú kezdeményezéseit másutt említettük; Miko köteteinek magyarországi recenziói fjedig angol vagy orosz nyelvű összefoglalásuknak „metaszövege” (1984-ig lásd: Miko, F., Vers v recepcii poézie. Pedagogická fakulta v Nitre 1985, bibliográfiai rész, 52—124). Hviezdoslav-elemzését (1975) Schöpflin Géza A csősz felesége transzlációnak értékelésekor nagymértékben hasznosítottuk legutóbb is (ISz, 1998, 1—2, 80—89.), mivel a nyelven és a szövegen itt sem néz keresztül, hanem épp ellenkezőleg a formát, a szerkezetet állandóan hatásával veti egybe, egységesítő funkcionális megfeleltetésére vonatkoztatja, azaz szembesíti a mű értelmével.

Szűkre szabott jegyzetünk természetesen nem minősülhet elegendőnek, esetleg csak arra utalhatunk általa, hogy a művészetnek és az esztétikainak a vizsgálatában állandóan újragyűrűződik valami „többlet”, s ekképpen a „tartalmi esztétika” jogosult (Schiller egyenest csak a tartalmat mondta szépnek...). A megközelítésekben ma szokványossá váló „destrukció” elve is inkább az értelem keresése, semmint közömbösítés. Konklúziójában, végtelen szemiózisában súlyozottan jelenik meg az embernek s az egyénnek feloldhatatlan köze épp e „többlethez”, saját lényünk legmélyebb természetének, egyediségének és egyszeriségének átruházhatatlansága, amit a mikói rendszerigény és a fogalmak szabatosságának elvi követelménye még kifejezettebbé tesz, semmint elfedné. Ezáltal is beszövődve az újabb kérdés- és válaszformálások folyamatába, szakaszába. A rendszer így nála egyszerre zárt és nyitott

Zeman László