Irodalmi Szemle, 2000

2000/3-4 - MÁRAI SÁNDOR MŰVEIBŐL - L. Erdélyi Margit: A misztikum valósága és a valóság misztikuma az „Ádám-játékok ban” (elemzés)

A misztikum valósága és a valóság misztikuma az „Ádám-játékokban”

A szövegen belüli allúziók egész rendszerét involválja az a szerkezeti eljárás, miszerint epizódeseményekből áll össze a mű. (Laczková, 1998, 203—107.) Az idősík folyamatossága — ha szegmentált is helyenként a történelmi, politikai, pszichológiai jellegű változások és stációk miatt — segítségére van az értelmezésnek, mivelhogy bőven felidéződ(het)nek vagy megszülethetnek az analógiák, asszociációk és emóciók is a befogadóban. Lét vagy Nemlét „bensőséges” értékei, Főhős-Pisti énvesztése, megsokszorozódása, hiátusvolta lehet számunkra az egyik irány a vizsgálódásban. Erre a jelenségre több példát is kiemelünk a szövegből, egyben a különböző alakok szemléletét is illusztrálandó; Mama: „A gyerek egy kicsit pontatlan, egy kicsit megbízhatatlan, de nem kettő, hanem egy.” (ib. 210.); Rizi: „Talán csak ő érzi magát duplának.” (ib. Pisti: „Hát hány fiú vagyok én, mama?” (ib. 211.); Papa: „Lehet, hogy részeg vagyok, de ez bizony egy, kettő, három, négy!” (ib.); Pisti: „...az öcsém is én vagyok.” (ib. 224.); Mama: „A mi gyerekünkből ugyanis nem ilyen vagy amolyan képességek hiányoznak, hanem ő maga nem a szokásos módon létezik.” (ib. 233.) „...mert ha nem tudsz benne hinni, akkor ő csakugyan nem létezik. Csak egy kis vákuum (...). Hogy pontos legyek légüres tér. Vagyis semmi (...). Mi csak a semmit szerethetjük, mert csak a semmit adhatjuk egymásnak”, (ib. 246.) Szőke Lány: (...) ő nem létezik. Nincs. Nincs! Nincs! (ib. 247.>, „Rizi:” (...) a világon van egy Pisti méretű hézag, amit valakinek be muszáj töltenie.” (ib. 249.); „Ahány Pisti van a telefonkönyvben, mind én vagyok.” (ib. 250.). Hiszen a logika alaptörvénye, hogy minden dolog önmagával azonos, vagyis Pisti egyenlő Pistivel (...). Nem akarok többé kettéválni, se sokadmagam- mal viselni egy nevet. Megpróbálok egyetlen gondolattá válni, talán most sikerül.” (ib. 273.)

Gyakran átfedések vagy többszörös funkciót betöltő szövegrészek, szegmentumok teszik változatossá, illetve „nyitottá” a nyelvi-poétikai megformálást, a „célzásokat" is. A szerzői praxist általában nemcsak egy aktuális irodalmi diskurzus szemléleti elvárásai hozzák döntéshelyzetbe, hanem egyszersmind a tradíciónak az irodalmi textuson kívül eső kultúrkörnyezeti impulzusai, úgymint a történelmi, a szociológiai, a pszichológiai, politikai, filozófiai és egyéb jellegűek. Némelyikük szinte szimbólummá vagy allegóriává érik be az „alkotói hasznosság” folytán, s ennek következtében nehéz besorakoztatni a szövegközi, szövegbeli vagy szövegen kívüli allúziók rendszerébe; azért is, mert éppenséggel mindháromnak tartozéka lehet, s jellegével méginkább erősítheti a szövegköziséget. A hármas funkciójú utalásrendszerre példának tarthatjuk a La Traviata című opera említését, a Napóleon-féle Pisti-személyiség születését, a Szőke Lány Dózsa-utalását: „Kössék föl (...). Eszem a húsából. Természetes dolog. Ez nálunk szokás. Dózsából is ettem.” (ib. 256.) Egyértelmű a Molotov-koktél fogalmának kötődése az 1956-os eseményekhez; a sarlót és kalapácsot mániákusan festegető elvtárs portréja világosan illusztrálja a szocializmus idejét. Frappáns példái a befogadói szenzibilitás tágításának Örkény drámai instrukciói is, amelyek műnemeket és művészetek jelrendszerét áthágó merészséggel tartalmaznak kifejező csend- és hangeffektusokat, játékos alkotói manipulációkat. Hatásuk denotatív és konnotatív szinten is reminisz