Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - MÁRAI SÁNDOR MŰVEIBŐL - Esterházy Péter: Harmónia caelestis (regényrészlet)
Esterházy Péter Látta, nagyanyám eszes — maga is okos nő! —, vagyis körültekintően kell hazudnia. A méltóságos asszony ért engemet félre. Hiszen én éppen ráakaszkodnék a Gézára. Nem említette? El akarom vetetni magam. Vegyen el, gróf úr, vagy menjen a csudába! De nem akar a csudába menni. Nagyanyám arca megkeményedett, ezért anyám így folytatta: A francba, grófnő, kérem. Én nem házasságról beszélek, az majd eldől valahogy. Maga csak, kedvesem, ne hagyja el őt. Legyek a szeretője, az ágyasa, a macája?, háborodott föl anyám nagyanyám helyett. Erről nem nyilatkozom, kérem Én még sosem voltam senkinek a szeretője, s ha jól kalkulálok, nem is leszek. (A rossznyelvek szerint a nagypapával eltöltött éjszakák száma megegyezik a gyermekeik számával.) A francba! Miről tetszik beszélni?! Itt a hasamban az unokája! Mozog! Akarná, hogy törvénytelenek legyenek a kis ártatlanok?! Nagyanyám vállat vont, nem érdekelték az unokák, és mert tudta, fia fütyül a törvényességre, a társadalmi előrejutásra, tudta, fia boldogságához nem kell Kolozsvár jóváhagyása, nem számít, mit gondolnak, ezért ő is fütyült mindezekre. Az anyai szeretet anarchistává tette őt, ez volt anyám balszerencséje. (Be is következett: édesapám gyermekei törvénytelen gyermekként jöttek a világra, és nem édesapám, hanem az ő Kálmán bátyja volt az, aki aztán élete resztjét az árvák életének rendbehozásának szentelte. Tudniillik édesapám közben meghalt. Károly bácsi egészen más fából volt faragva, mint apám A nagyszebeni első megrohanás alkalmával — Bem-had- járat, Mátyás-huszárok — egy ágyúgolyó jobb könyökét elhordta, karját a csatatéren amputálták, az elhamarkodott műtétet Marosvásárhelyt ismételni kellett; jobb kezével aztán príma tájképeket festett, és ugyanezen kézzel történelmi és földrajzi tanulmányokat írt, miközben felesége, Bethlen Paulin — ki nagyon Bethlen volt, négy nagyszülejéből három Bethlen — az amatőrnél jobb költő. A papa Kálmán bácsin keresztül került a mama bűvkörébe, mert akkor Kálmán bácsi volt a színház intendánsa. Kálmán bácsi nem kedvelte a mamát, mert nem kedvelte a problémákat, és a mama probléma volt, az még nagyobb probléma, ha a gyerekeknek a törvénytelenség bélyegét kell hordaniuk, mert ez akkoriban minden dokumentumba bekerült, és például nem lehetett katonatiszt etc, ezért nem kedvelte a papát sem, aki csak nevetgélt a házasulási biztatásokra, és Kálmán bácsit is a pünkösd-szöveggel etette; a grófi cím árvákra való kiterjesztését nem sikerült elérnie, de Ferenc József elébb legitimálta őket, per gratia Principis, majd nemessé tévé őket, allerhöchste Gnadenakt, kisiklódi, itt édesapám neve következik, névvel, mert Kisiklódot rájuk íratta a bácsi; az egész magyar történelemben ez az egyetlen nemesség-adomány, amellyel nem járt címer, tudniillik a Hofmarschallamt a családi címert akarta adni nekik, az úgynevezett „bar sinisterrel”, egy balról jobbra rézsútosan futó fekete vágás, ami a birodalmi heraldikában a törvénytelen leszármazás jele, amit Kálmán bácsi nem fogadott el.) Mondja, mért olyan elégedetlen maga? Nagyanyám menni készülődött, látta anyámon, hogy nem fogja elhagyni apámat, ennyi neki elég volt. Azt is látta, hogy anyám tönkre fog ebbe menni, de ez nem érdekelte. Ne legyen elégedetlen, simította meg a fiatal nő kezét. Lássa, a Géza sosem elégedetlen. Anyám dühében majdnem fölkiáltott, de azután visszatottyant a
