Irodalmi Szemle, 2000
2000/3-4 - MÁRAI SÁNDOR MŰVEIBŐL - Sértődött vers
Márai Sándor műveiből Sértődött vers Én nem akartam, istenem — S nem kérem, hogy segíts nekem Gyanútlan érkeztem, meleg Szavakkal is kerestelek Nevetgéltem a nap alatt Tagadva sem tagadtalak Szándék nélkül és kedvesen Szólítottalak: „Kedvesem” Szájamban jó íz volt neved Fűnek-fának dicsértelek Nem is akartam semmi mást: Jó szót, s kenyeret, egy falást S a kenyér és bor isteni ízében téged sejteni Hogy’ ragyogott a két szemem: Mi történt velük, istenem? Behunyom, mikor tehetem Két kezemmel is befedem Nem jó látni, se hallani Elromlott nálam valami Leköpve állok, sárosán Megsértettek halálosan Fejembe töviskoszorú Arcom gőgös és szomorú Nézz a szemembe, istenem: Miért csináltad ezt velem? Mint az éj, olyan hallgatag Ha ember meglát, elszalad
/
