Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - MARGÓ - Cúth János: A szálak Hawaii-ra vezetnek
MARGÓ hozzá. De hogy én se maradjak adósa a gyűjtőmunkának, mint nem egészen képzetlen nyelvész mondom, hogy akit csak a teljes egybecsengés győz meg, annak kedvéért feleleveníthetjük a Rhone, Roanne stb. folyóneveket s emlékeztetjük, hogy „róna” szavunk nem csupán síkságot, hanem víztükröt, vízfelületet is jelent!... A róna ezen értelmezése az idők során kissé háttérbe szorult tudatunkban. Igazán nem kell sokáig faggatnom káprázatos nyelvünket, hogy tegyen már túl a többieken, s mint az elsőséggel büszkélkedő nyelv, annak megfelelően bizonyítson. íme: egyik legszebb szavunk a tüneményes balatoni jelenséget, a „rianást" jelöli! (A különböző nyelvek egy-egy összehasonlításra alkalmas szavához mi ötöt tudunk ragasztani!: Rév, Réva, Rinya, Róna, Rian.,.0 Vámos-Tóth doktor azonban emígyen egészíti ki összeállítását: (Tessék csak figyelni az összefüggéseket!) A magyar Réva ugyanakkor folyónév az óceániai Fidzsi szigetén! A Palánka-Rinya pedig Ausztráliában folyónév! Peruban például a Kapi-Róna, Pókay-Ura szavak jelölnek folyókat! Indiában a Gurara és Várna folyók folynak, Tibetben tavat jelöl a Daru-Magyar név!, Japánban a Sió-Tomori elnevezésű folyó ismeretes, míg a szuahéli Tanzániában a Mára folyó és a Duna-Cseri-sziget található! S ez csupán egyetlen szótő köré csoportosított gyűjtemény a sok ezer, hasonlóképpen az eredeti magyar szavakkal azonos kifejezések garmada közül! Ezáltal is világossá válik tehát, hogy az ilyen arányú szóegyezések (tulajdonnevek esetében, amelyek évezredeken keresztül megőrzik eredeti formájukat, fonetikájukat és tartalmukat!), amelyek a világ minden szegletében előfordulnak, vagyis a magyar szavakkal azonosítható ezer és ezer, minden földrajzi- és nyelvterületen előforduló kifejezések egyértelműen igazolják ama ősnyelv létezését. Dr.Vámos-Tóth Bátor munkássága arra irányul, hogy bizonyosságot nyújtson arra vonatkozóan, hogy a közös ősnyelv szempontjából a magyar az élő kulcsnyelv. Ezt a kérdéskört öleli fel több ezer oldalas Tamana című művében, amely nem csupán keresi, hanem egyenesen és cáfolhatatlanul igazolja, hogy az őstörténet által emlegetett ősnyelv — pontosabban az ősnyelvvel csaknem azonos nyelv — a magyar! (Torontó)
