Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - MARGÓ - Juhász Dósa János: Milyen lesz a jövő? (Gondolatok a XXIX. Fábry-napok kapcsán) - Színházi fesztivál négy nyelven (elemző tudósítás) - Hazafelé araszolva a múlton át (Beszélgetés Gágyor Péter rendezővel)
MARGÓ előadást rendezett. A vadkacsa stúdiótérbe zárt szereplőivel a nézők szinte együtt lélegeznek, így minden hamis mosoly, hangsúly feltűnően kiütközik. Illetve kiütközne, ha lenne ilyen. Beke színészei rendkívül pontosak, érzékiek, jelenlétük fajsúlyos és hatásos. A kiemelkedő együttes játékból is megemlítem a Hedviget elragadóan játszó Kascsák Dórát, az Egerbe Budapestről e szereppel átszerződött Bregyán Péter sallangmentes eszközökkel megformált Hjalmar fényképészét, és a végső ítéletet pátosz nélkül közvetítő Várhelyi Dénes Relling orvosát. Pályi András, a darab dramaturgja az egész első felvonást kiiktatta, s ez az előadást meggyorsította, a poros felhangokat szerencsésen eltüntette. Barta Lajos darabját Komáromban eredetileg Benedek Miklós rendezte volna, de végül Beke Sándornak nyújtott lehetőséget a visszatérésre, aki élt is ezzel. Bátonyi György díszletei alig férnek el a parányi kassai színpadon, így néhány váratlan húzást is el kell szenvedniük a szereplőknek. A felvonások elején és végén egy idős pár sétál el a néző és a szereplők között, ezzel jelezve az idő egyhangú, vigasztalan múlását. Beke mint mindig, ezúttal is remekül oszt szerepet, Dér Denissa, Vincze Emőke és Varga Szilvia a három lány szerepében telitalálat. Közülük is az akcentusát is teljes mértékben eltüntető, a legidősebb lány kétségbeesett férjhezmenési kísérleteit elementáris bájjal játszó Dér Denissa a fesztivál legjobb színészi teljesítménye. Az előadás pedig igazi minőségi ugrás az utóbbi években vegetáló komáromi színház történetében. Kár, hogy a fesztivál végére elfáradtak a szervezők, s így megeshetett, hogy az oly gyenge nyitó előadás után egy még gyatrább gálaműsort produkáltak. Még szerencse, hogy a műsor konferálását Verebes István vállalta, aki ezúttal sem ismert lehetetlen helyzetet. Összegzésképpen, a kassai Thália Színház által szervezett első színházi fesztivál igen jó propagandája volt a színházművészetnek, s egy-két felejthető előadás mellett jó néhány emlékezetes előadással ajándékozta meg a soknyelvű nézőközönséget. Hazafelé araszolva a múlton át Beszélgetés Gágyor Péter rendezővel November közepén ritkán szokott mifelénk havazni. Meg is lepte a Thália-fesztivál szervezőit. A meghívott vendégek jelentős része el is maradt. Gágyor Péter eljött, noha ő érkezett legmesszebbről, Münchenből. Rég nem járt már Kassán. Nem hívták még nézőnek sem. Most mintha megtört volna a jég. A beregszásziak megfáradt előadása után találkozunk az egykori SMER stúdiószínpad büféje előtt. Van még egy óránk a komáromiak előadásáig. A főutcán nagy pelyhekben hull a hó. Keringünk egy kicsit a Mercedesszel a zegzugos mellékutcák között, mí£ eljutunk a Gömör étteremig. — Látja — mutat az egykori Srobár utca egyik lakására. Ez a nagy ház volt
