Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - MARGÓ - Juhász Dósa János: Milyen lesz a jövő? (Gondolatok a XXIX. Fábry-napok kapcsán) - Színházi fesztivál négy nyelven (elemző tudósítás) - Hazafelé araszolva a múlton át (Beszélgetés Gágyor Péter rendezővel)
MARGÓ Színházi fesztivál négy nyelven (Nemzetiségi színházak fesztiválja Kassán) Nagyszabású színházi fesztivált és szimpóziumot szervezett a kassai Thália Színház fennállásának harmincadik évfordulójára. Az előzetes tervek szerint a színházi fesztiválon Szlovákia nemzetiségi színházai mellett Magyarország nemzetiségi társulatai és a színházzal jó kapcsolatokat ápoló társulatok vettek volna részt. A tervezett együttesek közül néhányan lemorzsolódtak (Krakkó, Radnóti Színház, Soproni Színház), mások utólag módosítottak a műsoron. A fesztivál fölött Göncz Árpád és Rudolf Schuster vállalt védnökséget, akik december 4-én tekintették meg A néma levente előadását. A fesztivál legnagyobb érdeme, hogy a kölcsönös találkozások mellett a színpadi műfajok széles skáláját vonultatta fel, így láthattunk balettelőadást, kabarét, oratóriumot, stúdióelőadást, de musicalt is. A fesztivál nyitóelőadása a kassai Thália Színház ünnepi díszbemutatója, Heltai Jenő A néma levente című előadása volt Szegvári Menyhért rendezésében. Utólag szomorúan állapítom meg, hogy a fesztivál egyik leggyengébb előadását láthatta a zsúfolásig megtelt nézőtér. Ezt az előadást csak a sorrendben utána következő ún. első roma musical múlta alul az egyetlen hivatásos európai roma színház, a kassai Romathan előadásában. Az elmúlt évek alatt a társulat már a sokadik bemutatóját hirdeti az első roma musical címszó alatt, de az előadás nívóját tekintve ez a műfaj még mindig várat magára. Nem túl eredeti Ondrej Ferko és a rendezést is felvállaló Sona Samková Rómeó és Júlia történetére rímelő ötlete, amely a szegényes cselekményt és a nem túl igényesen megkomponált play back zenét amatőr színpadokon is bántó tehetetlenséggel és fegyelmezetlenséggel viszi színpadra. Itt teljesen mindegy, hogy ki hol áll, hol jön be, mikor megy ki, ha kimegy egyáltalán. A végére a cselekmény is úgy összekuszálódik, hogy Shakespeare-rel szólva, nem történt más, csak sok hűhó semmiért. Még szerencse, hogy a színháznak csak igen nagy jóindulattal nevezhető előadást a pozsonyi főiskolások követték a Romain Weingarten Nyár című lírai játék alapján készült ujjgyakorlatukkal. Ha leszámítjuk a rendező Czajlik József fölösleges bevezetőjét, igen élvezetes és szívet-lelket melengető ötven percben volt részünk, Czajlik Szilviának, Vincze Emőkének, Lucskay Róbertnek és Gál Tamásnak köszönhetően. Az élet piciny színpadán az élet nagy és végzetes játékai elevenedtek meg. A szatmárnémetiek ezúttal idegen toliakkal ékeskedtek. A Csíki Játékszín felvezetésében Márdírosz Ágnes mutatta be egyszemélyes balladajátékát, amelynek anyagát még vizsgaelöadásához gyűjtötte Bálint Ildikó társaságban a moldvai csángók körében. Negyvenperces intenzív jelenlét a színpadon, ahol az egyedüli segítség egy szék és az itt is oly gyönyörű csángó népviselet, amely ezúttal játszik is az előadásban. A Szép Fehér Annácska egy reménytelenül
