Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - MARGÓ - Juhász Dósa János: Milyen lesz a jövő? (Gondolatok a XXIX. Fábry-napok kapcsán) - Színházi fesztivál négy nyelven (elemző tudósítás) - Hazafelé araszolva a múlton át (Beszélgetés Gágyor Péter rendezővel)
MARGÓ JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Milyen lesz a jövő? (Gondolatok a XXIX. Fábry-napok kapcsán) Anyagi okok miatt egy időben, összevonva rendezték Kassán a XXIX. Fábry-napokat és az immár XXX. Kazinczy-napokat. A két rendezvény központi témája a kassai színház, a felvidéki színjátszás története, illetve a színház és a nyelv kapcsolata volt. A fesztiválon sok szó esett a múltról, jóval kevesebb a jelenről és alig valami a jövőről. A nyitó előadások a Kárpátok Eurorégió színjátszásának a történetét elevenítették fel, Kötő József kolozsvári színháztörténész a kezdetekről, a Trianon utáni eszmélés éveiről szólt, idézve a jeles kolozsvári színházi szakembert, Kádár Imrét, aki már 1921-ben óvott a hazafias szellemű dilettantizmustól és a közönségízlés diktatúrájától. Pályi András Budapestről figyelmeztetett arra, hogy a kisebbségi színjátszás egy másik színházi kultúra része, s üdvös lenne, ha ezt a magyarországi társulatok is felfedeznék. De vajon mikor lesz kíváncsi a magyarországi szakma Varsó, Bukarest vagy Párizs színházi hagyományaira? Darvay Nagy Adrienne az ún. 1989 utáni rendszerváltozás utáni helyzetet elemezte, de igazából csak tényékig és adatsorolásig jutott. Mindenesetre az elmúlt tíz év egyik legjelentősebb eredménye a Kisvárdai Színházi Fesztivál létrejötte, ahol évente találkozhatnak egymással a határon túli társulatok és azok a magyarországi szakemberek, akik kíváncsiak rájuk. A szlovákiai nemzetiségi színjátszásról Oleg Dlouhy értekezett, aki az ilyen jellegű felosztást mint segédkategóriát értelmezte, s beszámolt arról, hogy Szlovákiában három kisebbségnek négy színháza van (Jókai Színház, Thália Színház, Romathan és az eperjesi Duchnovic Színház), de igény esetén más kisebbségek is alapíthatnak színházat. A fesztiválon egyébként mind a négy társulat bemutatkozott. Marko Marián, az eperjesi Duchnovic Színház igazgatója röviden felvázolta a színház történetét az 1945-ös megalakulásától napjainkig. Színháza neves szlovák és ukrán rendezőkkel is együttdolgozik, s a 220 ruszin település mellett fellépnek Lengyelországban, Ukrajnában, Magyar- országon és a Vajdaságban is. Juraj Svoboda, a Romathan egykori rendezője felvázolta a roma színház 1991-es megalakulásának történetét, s keserűen állapította meg, hogy a színház azóta is a mindenkori politikai csatározások részeként egyre lehetetlenebb helyzetben próbál megmaradni. Az eltelt nyolc évben 23 bemutatót és közel nyolcszáz előadást tartott itthon és külföldön, ahol a mindenkori szlovák kormányok kirakatának számít, miközben a támogatása nap mint nap csökken. A pénz mellett elfogyott az utánpótlás is, s az idén már két tervezett bemutatót is elhalasztottak, köztük Elena Lackóvá Cigánytábor című, a cigány holocaustot megidéző drámáját. Dusza István Színházak a nemzetállam ködében című előadásában reflektált a témában. Kiemelte a színész- és rendezőképzés megoldatlanságát, a progresszív gondolkodás teljes hiányát, a nézők lebecsülését. Ez alól kivételt csak a ruszin színház képez, s erre bizonyítékként szolgált a színház kassai bemutatkozása is.
