Irodalmi Szemle, 2000
2000/1-2 - ARCOK ÉS MŰVEK - Bohár András: Aleatória vagy a vég-leges irány (nélküliség) (tanulmány)
Arcok és művek mindig elmozduló centrum rögzíthetetlensége mutatkozhat meg Cselényi szövegeinek, szövegkivágásainak olvasatakor; a játék, a minden előttiség, a mindenkori visszatekintés jelenik meg, s ami közötte van a poétika strukturál- hatósága és struktúranélkülisége.6 De az állandó centrum-nélküliség, közöttiség diktátuma legalább egy adott időpillanat erejéig felfüggesztődik, s kibonthatja az értelmezendő szöveg e/őMjének és utódjának felkiáltójeleit, átformálva a radikális újrakérdezés motívumát. Mindezt megkíséreltem az emberélet útjának felén szöveghely-modulációinak nyomon követése kapcsán jelezni, így teremteve egy új olvasási stratégiát.7 Jelen könyv kapcsán pedig azzal az értelemzési nehézséggel-könnységgel kell majd számot vetni, amit a szöveg- és kép-toposzok megjelenése vet fel, amit különböző redukciós szempontok és tágítási horizontok mentén megkísérlek felfejteni. (az irányadás matematikája és szimbolikája: az első pillantás 2) Ha belelapozunk a könyvbe, akkor az első eligazítást a római számjelzetekkel I-lV-ig ellátott fejezetek, majd középről visszafelé haladva IV-II-ig tartó számozás adja, mintegy visszautalva a könyv elejének I-es jelzetére, azaz, hogy az olvasás-nézés ott folytatódik. De nemcsak ez a körkörös irányadás van jelen. A lap aljának lineáris irányultsága 1-1-1-től 4-4-4-ig, majd 4/4/4-től 1/1/1-ig immáron a linearitásra, a középpontra és visszafelé haladásra helyezi a hangsúlyt. Fontos megfigyelnünk a címet: Aleatória. Annak a világnak a jelzésére is szolgálhat, ami a kockázatvállalást, a kiszámíthatatlanságot törvényszerűségként kezeli. Amiből következik az alcímként, második meghatározásként is érthető: avagy a megírhatatlan költemény/tartomány, ami további magyarázatot igényel. A megíratlan költemény (1990) még jelzi — legalább címadásában —, hogy a nagy mű, a költemény elkészülte lehetséges, s most egy előzetes formavariáció kerül színre.8 Most mint látjuk, a megírhatatlan meghatározás már előzetesen jelzi a mindenkori befejezhetetlenség státusát. S azt is látjuk, hogy ehhez a meghatározáshoz nemcsak a költemény tartozik, hanem alternatívaként a tartomány is megjelenik, ami a verbális entitások mellett a vizuális jellegzetességekre fordított figyelmet is magába fogja. S a műfaji meghatározás sem marad el: dunatáji téridő-mítosz A hely- és időmegjelöléshez kapcsolódó mítoszfogalmat azonban jelentékenyen átformálják a könyv szöveg-képei, kép-szövegei, és mint majd láthatjuk, a mítosz elemei, a sajátosan elgondolt költői vízió mozaikképei ugyanazok, mint a hetvenes évektől folyamatosan megjelenő változatokban (lehetőségek egy elképzelt szöveghez), ám ez a különös nyelvi-képi strukturálás, kivetítés másfelé is tereli a néző-olvasó értelmezőt. Most nézzük az /. Krétakor 1-3-1 jelzetű darabját. (Lásd az l.sz. mellékletet) Első pillanatra föltűnnek a fekete körbe és téglalapba rótt fehér betűs szövegtöredékek. A föntről induló olvasás elsőként a világ csak/ híd menj át/ rajta de ne/ építs rajta házat sorokon pihen meg. Mindez jelezheti a mozgalmasságot, az állandóság hiányának e világi szükségszerűségét. De
