Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - Milan Rúfus: Éjjel, Az útilapu levelei, Az első tavaszi eső; csak úgy (versek, Ozsvald Árpád fordítása)
Milan Rúfus új verseiből Gyermekkor. Elvezettel lépni a kis pocsolyába. Gyermekkor jelenti, mindennap eleshetsz a szabadságért. Égig érő fűben járni, egész a felhők széléig. Az első tavaszi eső Mikor a holló az isteneknek hitelt ad, a hegyekhez szárnyal. Itt a tavasz. Az égbolt törleszti hitelét. És a sötét felhőkből kiesnek cuppogó hangjai az esőnek, hol ezelőtt a tető szegélyén, csendesen, ahogy a vad a rozsén, halkan járt a hó. Hangosan jön az eső. Kicsi, apró lépésekkel. És sok-sok kutacskát váj a jégbe és a télbe. Csak úgy Tűzkővel kovára, fájdalommal fájdalomra. Csak úgy pattan a szikra. S ha a homlokára maga a vers tesz olaj ágat, nem érzi úgy a költő, mint az istenek csalárdságát. És elfelejti, hogy valami fájt. Fordította: Ozsvald Árpád
