Irodalmi Szemle, 1999

1999/1-2 - NEGYVEN ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Filep Tamás Gusztáv: A dogmatizmustól a „reform”-korig

Negyvenéves az Irodalmi Szemle

I.

Ha tudnám, hogy a ma itt elhangzó kiselőadások, referátumok egy az Irodalmi Szemléről összeállítandó-megírandó tanulmánykötet háttéranyagát ké- pezendik, fölhívnám a leendő szerkesztő — valamint a Tisztelt Jelenlévők — figyelmét arra, hogy e munkát nem végezhetik el pusztán a (cseh)szlovákiai magyar irodalom- és művelődéstörténet tudorai.

A végleges változat nem nélkülözheti egy kommunikációelméleti szakember elemzését, mert ha vannak — s tudjuk, hogy vannak — olyan olvasók, akik szó szerint egy az egyben értelmezik az általuk olvasott közleményeket, akkor tudatosítanunk kell, hogy az Irodalmi Szemle bizonyos időszakokban olyan pontosan működött, mint diktatórikus államunk titkosrendőrségeinek dezinformációs osztálya (s tekintettel arra, hogy a folyóirat negyven évéből harminc egy diktatúrában telt el, ezen nincs is csodálkoznivalónk). Az alábbiakban viszont iparkodni fogok ismertetni egy esetet annak bizonyítékaképpen, hogy döntő pillanatokban a szlovákiai magyar olvasó vagy a „nem olvasó”, az „egyszerű ember”, tudniillik ha van ilyen —, bölcsebbnek bizonyulhatott, mint a szlovákiai magyar író.

Szükséges továbbá — a fentiekkel ellentétes okból, bizonyos pozitívumok regisztrálásaképpen — egy a cseh és a szlovák folyóirat-történetben jártas kutató részvétele is a munkában. A tudatosan a diktatúra propagandalapjaként indított folyóirat munkatársai ugyanis — már az általam futólag vizsgált kezdeti szakaszban is —, ha valamely ideológiai-esztétikai nyitást észleltek a másik két nemzet irodalmában, azonmód benyomultak a résbe, sőt, talán szélesíteni is igyekeztek azt; e téren megtettek mindent, ami emberileg elvárható volt. Ez olyan erénye volt a Szemlének, amelynek az összmagyar szellem- i életre gyakorolt feltételezhető, sőt kézenfekvő hatása szintén további kutatás tárgya lehetne.

Az Irodalmi Szemlét elindító korosztályokat — nemzedékről szellemtörténeti értelemben itt még aligha beszélhetünk — szerencsére nem törte be, nem hajlította maga alá az idősebb írószövetségi — magyar — tagok patriarkális dogmatizmusa. Tény viszont, hogy az irodalmi folyóirat — ekkor még nem főnévként vagy címként: irodalmi szemlét — kérvényező, a Csehszlovákiai írók Szövetsége szlovákiai tagozatának keretén belül működő magyar írói kör részben a következőkkel indokolta az orgánum létjogosultságát:

„Az itteni, hazai magyar lapok túlsúlyban politikai küldetésüknél fogva nem tudják kellően támogatni a hazai magyar irodalom kibontakoztatását és a szocializmus építését elősegítő irodalmi törekvéseit. A szlovákiai magyar írók fejlődését és a harcos irodalom megteremtését csakis egy önálló magyar irodalmi fórum segítségével biztosíthatjuk.”

Árulkodó jele a korabeli közhatalom kultúrpolitikája gondolkodásának, hogy a folyóiratot csak e politikailag egyértelműen elkötelezettnek nevezhe