Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - NEGYVEN ÉVES AZ IRODALMI SZEMLE - Két levél (Háromi József miniszter és Csáky Pál miniszterelnökhelyettes levele)
Negyvenéves az Irodalmi Szemle értetlenség, vagy nyílt ellenségesség vette körül; hátráltatta és akadályozta. Bár napjainkban már, szerencsére nem egyedüli mentsvára a folyóirat Szlovákiában a kisebbségi magyar kultúrának és művelődésnek, mégis, Fábry Zoltán megállapítása az Irodalmi Szemlével kapcsolatban, amit a lap induló számának beköszöntő tanulmányában olvashatunk, igaz más összefüggésben, de ma is találó és helytálló: „egy folyóirat, melynek léte vagy nem léte negyven év nehézségeit tükrözi.” Tisztelt Főszerkesztő Úr! Ma már irodalomtörténetileg igazolt tényként állíthatjuk, hogy az eltelt négy évtized alatt folyóiratuk az egyetemes magyar irodalom szerves részévé vált, kitüntetett, megbecsült helyet vívott ki magának. További munkájukhoz sok sikert és eredményt kívánok! Tisztelettel dr. Hámori fózsef Kedves Barátaim! Az Irodalmi Szemle kereken négy évtizede van jelen irodalmi, társadalmi, kulturális és nem utolsósorban kritikai életünkben. A múló esztendők során egyre nemesbedő hagyománnyal bíró és immár több generáció körében is méltán népszerű „Szemle” nem csupán a legmarkánsabb szlovákiai magyar alkotóműhelyek egyike, hanem a sokoldalú valóság irodalmi szintű rögzítése révén szorosan összekapcsolódik a szlovákiai magyar sorshelyzetek negyven évét tükröző drámai folyamatával is. Visszatekintve e korszakra, az Irodalmi Szemle érdemdús tevékenységének egyik nyomvonala sem érthető — és nem is magyarázható — a csehszlovák, újabban pedig a szlovák történelemmel való szoros összefonódásának magyarázata nélkül. Ebben az értelemben leszögezendő, hogy ma már nem csupán számtalan irodalmi alkotás, politikai jellegű írás, cikk, vitairat, tanulmány, glossza, interjú vagy akár más műfajba sorolandó szöveg látott nyomdafestéket e lapban, hanem az Irodalmi Szemle éppen a rangja révén fémjelzi mindazt, ami a maga sajátos egyediségében és művészi megismételhetetlenségében a szlovákiai magyar közösség belső fejlődésének egységében válik igazán érthetővé. És nem kevésbé mérhetővé is. Talán nincs is olyan részterülete a szlovákiai magyar valónak, amely ne kapna, vagy a múltban ne kapott volna helyet az Irodalmi Szemlében. Ez bátran állítható tény, hiszen a szépirodalmi rovatában megjelent prózák, költemények, színdarabok közlése mellett a nemzetiségi tudományos élet, illetve a kisebbségi lét jelentősebb szociológiai, történeti, helytörténeti, irodalomelméleti, nyelvészeti és néprajzi eredményeit is közreadta, és teszi ezt — lehetőségeihez mérten — mindmáig. Igaz, az utóbbi években egyre
