Irodalmi Szemle, 1999
1999/11-12 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Németh Zoltán: Szövegvég (Adalékok a Cselényi-jelenség természetrajzához, tanulmány)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE emberi tudáson, ha az emberi és az emberin túli tudásanyag, a mítoszok, mondák, legendák hordozója és teremtője, akkor milyen nyelv az, amely véleményt mondhat az ilyen szövegről? Ezak a Cselényi-szövegek már eleve halálra ítélik, ledöfik, kiirtják az értelmezésre törekvő szöveget: hiszen egy olyan „mindenttudó” írást hoznak létre, amelynek az értelmező szöveg is része (már legalábbis a Cselényi-szövegek teleológiája felől nézve). MIT LEHET AKKOR TENNI? Mondjuk kiutasítani ezeket a szövegeket az „irodalom” kategóriájából a teremtésmítoszok közé. A „mítosz” terminus technikusát maga a Cselényi-szö- veg is adekvátnak érzi önmagára nézve (Hoppá! Szóval akkor mégis van olyan kategória, amely még a mindenségre áhítozó szöveget is magában hordozza, méghozzá egyszerű műfaji kategóriaként.), vindikálva ezzel azt a jogot magának, hogy ne csak irodalomként, hanem annál többnek olvassák: mítoszként, világmagyarázatként, filozófiaként, konkrét világteremtésként, szent szövegként, kinyilatkoztatásként. Azokra hagyni ezeket a szövegeket, akik a hívők táborába tartoznak, akik hisznek a Cselényi-szövegek kinyilatkoztató erejében. Rendeljék csak alá magukat ennek az erőnek, újkori Biblia-magyarázóként építsék ki a Cselényi-szövegek kánonját. Elgondolkodni afölött, milyen irodalmi kontextusban teremtődtek meg ezek a szövegek, milyen irodalmi kontextusba teremtődtek, illetve mihez kezdhet ez a kontextus ezekkel a szövegekkel. A SZAKADÁSOK (A Nagy Sosemvolt Egység II. avagy az Elnyomott Nézőpontok Nemléte) Az az irodalmi és nem irodalmi kontextus, amely körülveszi ezeket a szövegeket, többrétegű. Több szakadék húzódik végig ezen a kontextuson, szerencsére. Ez a normális. Az egység mindig abnormális. Pontosabban úgy abnormális, hogy a nézőpontok sokaságát az egyetlen nézőpont terrorja váltja fel. Az egység csak a hatalom abnormális koncentrációja révén tud létrejönni, s éppen ez az abnormális vonás benne. Egység sosem volt, csak az Egyetlen Nézőpont által elnyomott nézőpontok nemléte. Az Egység tehát negatív kategória: az Elnyomott Nézőpontok Nemléte, illetve az Egyetlen Nézőpont Terrorja, a Hatalom Abnormális Koncentrációja következtében fellépő egysíkúság, szürkeség, színtelenség. Az egyik ilyen árok, szakadék a „magyar irodalom” és a „szlovákiai magyar” irodalom között húzódik. Míg az előbbi irodalmi kategória, amennyiben „magyar nyelvű irodalmi művekre” vonatkozik, addig ez utóbbi nem. Nem irodalmi kategória, mivel nincs „szlovákiai magyar nyelv”, illetve nincs semmiféle olyan „irodalmi®” természetű egység, amely ebbe a jelzős szerkezetbe beleférhetne. A legtöbb „szlovákiai magyar” kritikus adekvátnak veszi, hogy a „szlovákiai magyar” művek rendelkeznek olyan specifikumokkal, amelyek más földrajzi területek magyar nyelvű irodalmából hiányoznak. Éppen ezért Cselényi szövegeit is a „szlovákiai magyar” kontextusban tárgyalják, bár a legtöbb Cselényi-szöveg fényévekre jár az elképzelt „szlováki
