Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - FÓRUM - Hodossy Gyula: Irodalmi élet az ezredfordulón
FÓRUM be, a művileg kiváltott borzongás valóságos, sőt még hasznos is lehet, ameny- nyiben folyamatosan kondícióban tart azoknak a borzongásoknak az elviselésére, amelyeket nem egy virtuális, hanem egy nagyon is valódi világ eseményei kínálnak, olykor akár a szomszéd házban. Aki ma a valóság hű ábrázolását kéri számon az írótól, ne csodálkozzék, ha olyan világba csöppen, amelyben virtuális és valódi kibogozhatatlanul összekeveredett, mint az amerikai posztmodern író, Robert Coover zseniális és hátborzongató novellájában, A pótmamában. Amit könnyelműen és persze metaforikusán véres valóságnak szoktunk nevezni, azt egyre inkább szó szerint kell értenünk, s ha realista prózára fáj a fogunk, lapozzuk csak fel bátran kortársunk, a szintén amerikai Bret Easton Ellis könyveit. Ne csodálkozzunk hát azon sem, ha a jelenkor írója odahagyva szövegszerű szövegeinek inkubátormelegét, s leszállva a sterilség impozáns magaslatairól a posztkommunista Kelet-Európa lekozmált szagoktól bűzlő, fortyogó- bugyborékoló katlanába, csak dadogni képes. Szépelgésre, lantok jámbor és ártalmatlan pengetésire nemigen jut ideje. így hát irodalmunk és Szemlénk jeles évfordulóján tőlem se várjon senki biztató szavakat. Ilyeneket a politikusoktól vagy a közgazdászoktól várjunk, azt hiszem, tőlük is csak sokára. Az írók, ha csak nem akarnak port hinteni olvasóik szemébe, mindig pesszimisták. Ha végezetül mégis lehetne egy kérésem, az így hangzana: tessék, kérem, ezt a pesszimizmust végre a rangjának megfelelően becsülni. HODOSSY GYULA Irodalmi élet az ezredfordulón „Irodalmi élet az ezredfordulón”. Tudom, ez eléggé hangzatos, talán egy kicsit provokatív cím, de talán ez most nem baj, hiszen az 1948 utáni szlovákiai magyar irodalom 50. évére is emlékezünk ebben az esztendőben. De nem csak ez az ötven év formálta olyanná a Szlovákiában élő magyarok szellemiségét, amilyen ma, hanem mindenképpen hozzá kell tennünk a Monarchia felbomlása utáni első Csehszlovák Köztársaságban eltöltött éveket is. Ez a 70—80 esztendő megváltoztatta az itt élő emberek gondolkodásmódját, értékrendjét, szokásait. Mindezt alátámasztják szociológiai, néprajzi és egyéb társadalomtudományi kutatások is. Éppen ezért, és csakis ezért lehet beszélni szlovákiai magyar irodalomról, szlovákiai magyar írásbeliségről. Hiszem és vallom, hogy magyar irodalom csak egy van, s az irodalmat csak egyetemes mércével lehet és szabad mérni. De mégis, a politikai és földrajzi adottságok, a többségi államon belüli, létében történő fenyegetettség miatt, a szlovákiai magyarság asszimilációjának elkerülése érdekében, az itteni kulturális élet teljesebbé tételéért beszélhetünk ma itt és beszélnünk is kell a szlovákiai magyar irodalmi életről, annak szerepéről, súlyáról, tartalmi, intézményes
