Irodalmi Szemle, 1999

1999/11-12 - KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - Cselényi László: A posztmodernek elődei, (Örkény István, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Mészöly Miklós portré)

KORTÁRS MAGYAR IRODALOM

CSELÉNYI LÁSZLÓ

A posztmodernek elődei

Változnak az idők, változnak az irodalmi ízlések is. Az ötvenes-hatvanas évek induló fiataljainak népies-konzervatív meg szocialista írók voltak a példaképei Adytól Illyésig, Móricztól Sarkadi Imréig, a nyolcvanas-kilencvenes évek indulóinak példaképei az urbánusok és a többé-kevésbé avantgárd beütésű polgári írók. Itt a nagy példaképek Babits és Kosztolányi, Krúdy és Márai, Csáth Géza és Szabó Lőrinc, illetve a valódi avantgárdisták: Kassák és Füst Milán, Hamvas Béla és Szentkúthy Miklós. Ezek persze az ősök A mai posztmodernek közvetlen elődei az Ujholdasok. ’45 után alakult e gárda a Babits-tanítványok köréből, a 2-3 évet élt lapot Lengyel Balázs szerkesztette, legjelentősebb képviselői pedig Ottlik és Pilinszky, Mándy Iván és Nemes Nagy Ágnes. Nem kimondottan Ujholdas volt Örkény, hisz ő már a Szép Szóban bemutatkozott, s Mészöly is csak később csatlakozott hozzájuk, különben mindketten inkább magányos farkasok voltak.

Ha érteni akarjuk a legújabb magyar irodalom képviselőit, akkor mindenekelőtt az imént felsorolt példaképeket kell megértenünk. Közülük most Mándy Ivánt, Nemes Nagy Ágnest, Örkény Istvánt és Mészöly Miklóst qiutatjuk be ízelítőnek.

Örkény István

„Jó napot. — Jó napot. — Hogy van? — Köszönöm, jól. — És az egészsége hogy szolgál? — Nincs okom panaszra. — De minek húzza azt a kötelet maga után? — Kötelet? — kérdem hátrapillantva. — Azok a beleim.”

íme, egy tökéletes egyperces novella. Címe. Hogylétemről. Helyszűke miatt a legrövidebbet választottuk, de válogathattunk volna mást is, bármelyiket e világsikerű Örkény-műfaj közül, az eredmény ugyanaz. Ma már, évtizedekkel az író korai halála után, bízvást elmondhatjuk: Örkény azon kevés magyar írók egyike, aki meghódította a világot. Nem az egyperceseivel persze, mégcsak nem is remek kisregényeivel, hanem, Becketthez hasonlóan, abszurd darabjaival. A Macskajátékkal, a Tótékkal, a Pisti a vérzivatarban c. tragikomédiával.

Örkény István a megtévesztések embere. Eddigi pályája során örökös kísérletezéseivel megtévesztette a szakmabelieket, újabb és újabb átváltozásaival az olvasót. S ezenkívül mindenkit, aki úgy akart közelíteni ehhez a furcsa novellákból álló életműhöz, hogy kikapcsolódásnak szánva egy-egy Örkény- írást elkezdett lapozgatni. Felüdülést keresett, borús kedvét, napjainak fájdalmait próbálta elűzni, hiszen nemcsak a propaganda, hanem az író nem egy