Irodalmi Szemle, 1999
1999/11-12 - Csordás János: A csomag (elbeszélés)
A csomag jegyezte meg jóindulattal. Majd hozzátette: — Lassan negyvenéves leszel, több mint húsz éve írogatsz, és még nem jelent meg egy vékonyka könyved se! Miért nem írsz inkább verseket? Talán akkor lenne egy árva köteted, bekerülhetnél az irodalmi berkekbe, riportokat készítenének veled... Megittam a kávémat, s még egyszer átnéztem az írást, hátha akad benne javítanivaló. Sohasem vágytam babérokra, és a mai versek hidegen hagynak. Este, más dolgunk nem lévén, elmentünk sétálni. A nap a látóhatár felé araszolt, a nappal fénye búcsúzott, megadta magát az őt felváltó sötétségnek. Vajon ránk is a sötétség korszaka köszönt? Lehűlt a levegő, jólesett a kikapcsolódás, felélénkültünk a harminc-egynéhány fokos hőség megszűntével. Elhaladtunk a kínai vendéglő előtt, magunkba szívtuk a konyhájából kiáradó fenséges keleti illatokat. Éppen hazafelé ballagtunk a csendes utcán, amikor a járda melletti bokrok alján, egy lámpaoszlop tövében csomagra bukkantam... Egyszerű kartondoboz volt, műanyag ragasztószalaggal leragasztva. Nem akartam hinni a szememnek... ilyen nincs! A feleségem is meglepődött, s erősen megszorította a karomat. Észrevettem, fény ragyogott fel a szemében. ...midőn ezt a történetet mondom a magnóra, kórházban fekszem, ugyanis a csomagban nem pénz volt, mint ahogy azt én, szerencsétlen, naivan feltételeztem, hanem valami egyéb. Korunk másik szimbólumát, a robbanóanyagot találtam meg benne. Golgota, 1981, tusrajz
