Irodalmi Szemle, 1999
1999/11-12 - Kelemen Zoltán: Mozart tele (vers)
Szentesti történet mellett, s örvendezni az ajándékoknak, hiszen a Jézuska mégsem feledkezett meg rólam. Sőt, még büszke is lehetek, elhenceghetek mindenkinek, hogy értékes ajándékokat kaptam, hiszen öcsikém született, s ő a legszebb és legkedvesebb ajándék. Másnap nem is beszélek másról. Később az iskolában is az öcsivel hencegek. De tapasztaltabb is lettem. Mert később is, amikor a felnőttek majd azt mondják, hogy a kisbabákat a gólya vagy a varjú hozza, tudni fogom, hogy ez nem igaz, s ha megkérdik majd, hogy hát akkor ki, nevetve ezt fogom mondani: — Hát a Frnka néni! A felnőttek engem kinevetnek ezért. De engem már nem lehet becsapni. Ha Frnka néni nem is hordja a kisbabákat, azért ehhez van valami köze, különben apám nem küldött volna engem hozzá, mégpedig éppen szentestén, s a néni sem sietett volna úgy hozzánk. De valami titokzatosság van ebben! Frnka néni maga oly titokzatos, s valami köze van ahhoz a varjúhoz vagy a golyához. Mintha kissé megnyúlt lenne az arca, s kissé horgas orra is madárra emlékeztet. Velem ő gyalog jött, de lehet, hogy amikor senki sem látja őt, széttárja a két karját, előre nyújtja a nyakát, s már repül is, de előbb jól a gyapjúkendőjébe burkolódzik, és repül, repül, s viszi a kisbabákat úgy, mint nekem is elhozta az öcsikémet, még hófúvásban is... Sági Tóth Tibor fordítása KELEMEN ZOLTÁN Mozart tele Engedd el hófúvásodat Uram Bújjon száraz vaksi bőrkabátba Felettünk csillagregiment rohan Gonosz borban zörgő jégkockákba Fűszerszám közt szárnyas ördög lapul Száncsengő csilingel pohárban jég Harmóniádat vesd le alkonyul Országút szélén is ülhetünk még Kopog a jég mint pohárban kocka Uram ma újra énvelem játszol Ördögszárny csöppent vihart a borba Elmúlt az óév — üres a jászol 1997. március 12.
