Irodalmi Szemle, 1999

1999/11-12 - Grendel Lajos: Nálunk, New Hontban (regényrészlet)

Grendel Lajos

szedelőzködött, hogy indul vissza New Hontba, amikor váratlanul betoppant a szobába ez a menyecske, és nagyon kedvesen, mosolygósán megkérdezte:

— Tekintetes uram, megkínálhatom egy kis bazgornyával?

A tudós nyelvész nagyot nézett, nyelt is egyet, mintha tényleg éhes volna. S a betűvető is biztatta, hogy akkor maradjon még egy kis időre, ő hoz egy kancsó fehérbort a bazgornyához. A szakállas nyelvész tétovázott, ment is volna, maradt is volna. A fiatalasszony, látva, hogy habozik, támadásba lendült.

— Talán bizony nem szereti a bazgornyát? — kérdezte még mindig kedvesen.

A tudós egészen elanyátlanodott.

— Nem is tudom — hebegte. — Azt hiszem, még nem ettem olyat.

— Hát akkor legfőbb ideje, hogy megkóstolja — mondta ki a legnyomatékosabb érvet Tóbiás Lajos.

A fiatalasszony térült-fordult, s már hozta is ragyogó arccal a finomságot, valami kocsonyaféleséget, ami mégsem volt kocsonya. A tudós óvatosan megkóstolta, és édesnek találta. Végre felcsillant a szeme.

— De hiszen ez birsalmasajt! — mondta nagy diadallal.

A betűvető és a felesége egymásra néztek, és egészen elszürkült az arcuk. A tudós nyelvész megijedt, hogy talán megsértette őket.

— Nagyon finom — biztosította ezért a házigazdát és a feleségét. — A birsalmasajt azonkívül egészséges is.

Tóbiás Lajos köhécselt, a fiatalasszony arcszíne pedig szürkéből az eredeti színébe váltott vissza, abba az egészséges, pirospozsgás színbe, ahogy a fiatal falusi menyecskéket realista festők ábrázolni szokták.

— Ez nem sajt — mondta szelíden, s a megilletődöttségtől egy kicsit remegett a hangja. — Ez bazgornya. A sajt az másmilyen. Ha a tekintetes úr akarja, megmutatom, hogy a sajt milyen.

— Ettem már sajtot — mondta a tudós nyelvész, és fölhúzta az orrát. — Mért, a disznósajtot hogy hívják maguknál?

— Hát disznósajtnak — vágta rá Tóbiás Lajos és a felesége szinte egyszerre.

— Na látják! — mondta nyájasan a messziről jött férfi. — Ez pedig birsalmasajt.

Tóbiás Lajos hümmögött, nem akart újat húzni a fővárosi tudóssal. Amíg ő tanúskodott, a fiatalasszony cselekedett.

— Engedelmével, tekintetes uram, de ez akkor is bazgornya. Mindenki tudja a faluban, megkérdezheti akárkitől.

Az esetnek már másnap híre ment New Hontban, mivel Tóbiás Lajos felesége szétkürtölte a városban, hogy holmi kákabélű, szakállas budapesti suhanc csak úgy idejön, összekeveri a sajtot a bazgornyával, és még neki áll följebb. A fiatalasszony önérzetét nagyon bánthatta a félreértés, mert még levelet is írt a pórul járt nyelvésznek, amelyben részletesen kifejtette, mi a különbség a sajt és a bazgornya között. A nyelvész ekkor jobbnak látta, ha odébbáll, mielőtt végképp nevetségessé válna ezen az Isten háta mögötti helyen, amelyet nemhogy a nyelvromlás nem fenyeget, hanem még a nyelvújítás sem ért utol.