Irodalmi Szemle, 1999
1999/11-12 - Pomogáts Béla: Korfordúló és irodalom (esszé)
Korforduló és irodalom Ezredvégi kihívások A Tokaji írótábor a korábbi hagyományok szellemében irodalmunk időszerű tapasztalatait és megoldásra váró kérdéseit vitatta meg. Nemcsak az alkotómunka szakmai ügyeit vagy az írók társadalmi helyzetének kérdéseit, hanem a magyar társadalom, mondhatnám így is: az ország és a nemzet kérdéseit. Természetesen mindig az irodalom, az írók nézőpontjából, és lehetőleg nem politikai megközelítések vagy éppen elfogultságok nyomán. Ezeket az elfogultságokat nem lehet elkerülni egy olyan találkozón, amely vagy kétszáz magyar értelmiséginek ad alkalmi otthont, és még kevésbé lehet elkerülni az irodalmi életben szerepet kapó: az irodalom mibenlétét és a mai magyar irodalom megítélését érintő elfogultabb nézeteket sem. Irodalmunkat manapság jól ismert ellentétek osztják meg, ezek részben politikai jellegűek, és az országos politika térképéhez igazodnak, részben azonban magának az irodalomnak, maguknak a műveknek az értelmezéséből adódnak. Az irodalomtudósok, a kritikusok és maguk az írók is megoszlanak például abban, hogy az irodalmat pusztán az írott szó művészetének vagy ezzel együtt egy történelmi emberközösség és kulturális identitás képviseletének is tekintsék. A nézeteknek ez a konfliktusa természetszerűen megjelent a Tokaji írótábor eszmecseréiben is. Az idei tokaji találkozó az „irodalmi nemzet” fogalmát, ennek a fogalomnak a hagyományait és távlatait kívánta megvitatni. Maga a fogalom, legalábbis teljes kifejtésében, az 1949-ben emigrációba vonult kiváló írótól a népi mozgalom szociográfiai törekvéseinek egyik klasszikus képviselőjétől, Szabó Zoltántól származik, aki hosszú évtizedeken keresztül a távoli Londonból kísérte figyelemmel és a Szabad Európa rádió közvetítésével kommentálta a hazai politikai és szellemi élet eseményeit. Szabó Zoltán 1974-ben vetette papírra Hungarica varietas című hosszabb tanulmányát, ahogy ő maga nevezte „korképét”. Ennek zárógondolataként olvashatók a következők: „Az irodalmi nemzet: közösség. (...) Az irodalmi nemzetet — mint minden nemzetet — az a bizonyos "mindennapi népszavazás* tartja össze. Vagyis egyéni döntések az együvé tartozás mellett. Mihelyt az összetartozástudat az írókban, kifejezése a szellemi életben elhalványul vagy elnémul, az irodalmi nemzet gyöngül, a minőség rokkan, a tehetség elbátortalanodik, az értelem eleven erői elszikkadnak, a szellemi élet vérkeringése elakad. A nemzet megszenvedi.” Az „irodalom” és a „nemzet” fogalompárosa, és talán ez a Szabó Zoltántól Pomogáts Béla